Mi a valóság?

Amikor tudósok állítanak valamit, könnyen el hisszük nekik, pedig ők is csak emberek és ki vannak téve vallási, kulturális, filozófiai előítéleteknek, mint bármelyikünk. Amióta az internet szabad utat enged az információ áramlásának, egyre több összeesküvés elmélet születik, amivel valljuk be egyetlen kérdésünkre sem kapunk választ, csak még több kétely születik bennünk és egyre kevésbé bízunk a minket körülvevő eseményekben. Csak olyan beszámolóknak hihetünk, amelyek eredetüket tekintve hitelesek és fedik a valóságot. Megtehetjük, hogy minden létező információt, amihez hozzá jutunk, értékelünk, és ezáltal szelektálunk, de fontos, hogy amit beépítünk tudatmintánkba, a valóságot tükrözze, különben elveszünk a fikciók tengerében és állandó bizonytalanságban tart bennünket. Hogyha a kvantumfizika megértésével foglalkozunk, nincs semmilyen szükségünk előzetes ismeretekre, mert az keresztülhúz minden eddigi fizikai - és valóságnak hitt - képzeletünket, úgyhogy akit érdekel, nyugodtan merüljön el a témában, hisz nincs másra szükség, csak nyitott elmére. ...

Kezdjük a téma megértését azzal, hogy az agy hogyan tárolja az emlékeket. Sehogy. Felvételt készít mindenről, amivel kapcsolatba kerülünk az életünk folyamán az öt érzékszervünkön keresztül, ami információ érkezik, azt továbbítja tudatunk felé, ahol az adott információt értelmezzük, és eltároljuk. Azt interferencia kettő, vagy több hullám találkozásakor kialakuló minta. Bármilyen hullám képes ilyen interferencia minta kialakításához, lehet az fény, víz, hang, stb... Tehát minden hullám, ami valamilyen frekvencián rezeg, az egy bizonyos mintát is kialakít. Ha hiszünk abban, hogy egyes minták, mint például az élet virága, vagy több ilyen ismert minta magában hordozza az életet és annak bizonyosságát, akkor a valóságot tükrözi. Tételezzük fel, hogy egy tónak a vízébe nem kavicsot dobunk és annak a hullám mintáit tanulmányozzuk, hanem egy olyan állandó hullámot veszünk vizsgálat alá, ami mindenben jelen van, ami él, akár élőlényről, növényről beszélünk. Ez a Schumann-hullám, ami mindenben megtalálható világunkban, és állandó frekvencián rezeg. Ezek a rezgések a vízben egy bizonyos mintát hoznak létre, de sajnos egyelőre fogalmunk sincs, hogy ez a minta mit jelent. Viszont egy biztos, hogy a Földön legsűrűbben előforduló anyag a víz, ami szintén mindenben megtalálható, akár a Föld, akár testünk, agyunk vagy bármely élő szervezetet vizsgálunk. Agyunk koponyánkban elrejtve a sötétben, ahová se fény se hang nem jut el olyasformán, ahogyan mi azt külvilágunkban érzékeljük. Folyamatosan elektromos jelként dolgozza fel mindazt, amit mi valóságként egy rezgéstérből érzékelünk. Mert a külvilágunk egy rezgéstér, amiből az érzékszerveinken keresztül tudatunk kialakítja világunkat és mi ennek a kivetülésében élünk. Ha jobban belegondolunk, mindegyik érzékszervünk a fizikai valóságot teremti meg számunkra, mert annyit enged megismerni, amennyit az érzékszerveink felfognak belőle. A tudomány az, ami több betekintést enged a világunkba. Hiszen tudunk olyan hullámok, színek, stb. létezéséről, amit tudományosan tudunk igazolni, de szerveinkkel nem vagyunk képesek látni, hallani, érezni (ultrahang, ultraibolya, stb.). Ezek után joggal tehetjük fel a kérdést, mi lehet még, amit a tudomány eddig nem vizsgált és így nem is létezik számunkra, pedig a valóságban igen. Számomra egyértelmű, hogy a tudomány sokban hozzájárul a tudatunk ébredéséhez, mert felnyitja a szemünket, és nem engedi, hogy tévhitekben éljünk.

Annyit tudunk a világunkról, amennyit felfogunk belőle. Mivel minden mindennel összefügg és hatással van egymásra, így a folyamatos változás biztosított. A kvantummechanika lényege, hogy a kísérletek szerint egy elektron viselkedhet részecskeként és hullámként is, és ezt a megfigyelés befolyásolja. Próbáljuk ezt logikusan értelmezni. Mindaddig, amíg nem vizsgálom az anyagot, addig az nem létezik olyan formában, mint a vizsgálat pillanatában érzékeljük. Ha megpörgetünk egy pénzérmét, amíg pörög, nem tudhatjuk, ha megáll, melyik fele lesz számunkra látható, tehát fej lesz-e, vagy írás. Viszont ha kivárjuk, vagy rácsapunk, máris kiderül, hogy melyik lett. Tehát a vizsgálat pillanatában dől el, hogy mit is láthatunk belőle, de mivel tudjuk, hogy van egy másik oldala is, amit most éppen nem látunk, és az lesz az egész másik fele. Annyiban biztosak lehetünk, hogy a világunk duális, tehát mindennek van párja, ami az egész egy része, de nevezhetjük az ellentétjének is. Hideg-meleg, lent és fent és sorolhatnám. Viszont legyen az bármi, az egy állapot és van köztük átmenet. Tudjuk, hogy nem csak hideg és meleg víz létezik, hanem lehet langyos, forró, stb.

Ezt manapság manipulálhatjuk, mert rajtunk múlik, hogyan állítjuk be a csapot és így mi döntjük el, milyen hőmérsékletű vizet akarunk. Amikor kísérletezünk, a megfigyeléseinket feljegyezzük, de az az állapot csak arra a pillanatra és azokra a körülményekre lesz igaz, az egészre már nem érvényes. Amikor két kvantum összefonódik, akkor, amit az eddigi kísérleteink bebizonyítottak, hogy ha egy cselekmény hozza őket létre, akkor, ha külön választjuk őket, nem hat rájuk az ismert tér-idő függvénye, mert a leplezés, tehát a vizsgálat időpontjában, amit az egyik kvantum mutat, biztosak lehetünk benne, hogy a párja legyen az bárhol, pont az ellenkezője lesz. Tehát kommunikálnak egymással, így tudatosak, nem a véletlen dönti el, hanem egy előre szabályozott forma szerint viselkednek. Amikor az elektron hullámként viselkedik, akkor fittyet hányva a tér-idő ismereteinknek, egyszerre létezik mindenhol és amikor részecskeként viselkedik, akkor jelenik meg világunkban számunkra is érzékelhető módon, tehát az anyag megformálódik.

Addig csak egy interferencia minta. Ezt még nem is olyan nehéz elképzelni, mert csak a fizikai világ az, ahol a tér-idő törvényei hatni kezdenek rá és ahhoz, hogy ebben a világban érzékelhető legyen, kell, hogy legyen halmazállapota, mérete, súlya, és innentől máris hatnak rá az eddig ismert fizikai törvényeink. Ameddig csak hullámként létezik, tehát a valóságos létezését tekintve, amely független minden korláttól, olyan törvények szerint létezik, amelyek az objektív valóságot tükrözik. Igen ám, de mi emberek ebbe a fizikai világba születünk, és mégis vannak olyan ösztöneink, amik már velünk születnek, egyfajta biztonsági rendszerként segítenek bennünket a túlélésben. Én nem dönthetek erről a képességről, ez mindannyiunkban benne van. De akkor honnan tudjuk előre, hogy milyen ösztönökre lesz szükségünk egy olyan világban, ahol elvileg először járunk? Vagy idegenkezűség, vagy a tudatunk adhat logikus magyarázatot. Én inkább a tudat hatalmában hiszek, tehát jelen életünk csak egy kivetülése a valóságnak és ahhoz, hogy abban élhessünk, szükségünk van a fizikai valóság megismerésére. Az anyag, amivel egész életünk folyamán kapcsolatba vagyunk, vizsgáljuk, tehát abban biztosak lehetünk, hogy szükségünk van ezen ismeretekre egy másik dimenzióban is, ahol teljesen más aspektusait használhatjuk. Álmainkból tudjuk, hogy létezik egy másik dimenzió, ahol nem hatnak ránk a fizikai világ törvényei, mégis mindennek, ami ott körülvesz minket, ismeretében vagyunk. Mikor álmomban mondjuk, egy naranccsal kerülök kapcsolatba, tudom mi az, milyen a színe, az ízét is ismerem, sőt, a tapintását is, pedig az álmunkban nincsenek fizikai szerveink. Tehát onnan tudjuk mi az, mert a fizikai valóságban megismertük, és azokat a tapasztalatokat, amiket megszereztünk vele kapcsolatban, továbbítottuk a tudatunknak, és onnantól tudatában vagyunk annak az objektív valóságával. Viszont saját tudatmintámat már aszerint alakítom, hogy ezek az élmények milyen benyomást tettek rám és ezeket az élményeket eltárolom saját tudatmintámban. Mivel mindannyian mások vagyunk, ezek tesznek minket különbözővé. Álmainkban bármi megtörténhet velünk, kivéve egy dolgot, hogy meghalunk, mert mikor ez bekövetkezne, abban a pillanatban felébredünk. Számomra ez azt jelenti, hogy abban a dimenzióban, ahol fizikailag nem, csak szellemileg létezünk, a halál nem következhet be, mert nem létezik. Ami eredendően a természetből származik, az nem hal meg. Gondoljunk újra például a vízre. Nem reprodukálható, az élet egyik alkotóeleme, hatalmas készletek állnak rendelkezésre állandó körforgásban a Föld és az ég között.

Mi hiába tudunk teremteni, csak a már biztosított anyagokból tehetjük. A vízből állíthatunk elő energiát, használhatjuk szórakozásra, stb. Minél több szempontból ismerjük, annál több mindenre használhatjuk amellett, hogy az élet egyik alkotóeleme. Tehát minél többet tudunk, annál közelebb kerülünk az objektív valósághoz. Számomra a kvantumfizika jelenlegi ismeretei azt jelentik, hogy nem engedhetjük, hogy életünket bármi olyan befolyásolja, ami eltér az objektív valóságtól. Még, ha nem is tudjuk, mi az pontosan, abban biztosak lehetünk, hogy amit ma hiszünk, az csak részben fedi a valóságot és tudatunk ébredésével egyre többet tudhatunk meg róla. Ehhez pedig az új ismeretek és a nyitott gondolkodás vezetnek, valamint az a tudás, hogy amit nem Isten teremtett, annak nincs hatalma feletted.

Az, hogy jelenlegi világunk olyan amilyen, gondolkodásunk eredménye, és nem tudjuk megváltoztatni, csak gondolkodásunk megváltoztatásával. Mivel tömegben, városokban élünk, társadalmi korlátok között, ahhoz, hogy a rendszeren változtatni tudjunk, az kell, hogy minél többen higgyünk az objektív valóságban, és ez előidézi a változást, ami hatással lehet az egész emberiségre.

Folytatjuk...