iwiw 11/01/2011 - 12/01/2011

2011. november 27., vasárnap

Valóság, vagy mesék világa?

Érdekes számomra, hogy híres őseink cselekedeteit a mai korban szinte csak legendák és mondák említik, melyek eredetét már talán nem is országunkhoz tartozó területeken őrzik. Egy olyan pogánynak nevezett népről beszélünk, akiknek múltjában szakrális tárgyak, személyek irányítják elveiket, eszméjüket, mágusok és táltosok segítségével élik életüket mindaddig, amíg a kereszténység mint vallás felvétele, alapjaiban átrendezte e nép társadalmát, gondolkodását. Ha ezen személyek cselekedetei csak a legendák mondaköréhez tartoznának, főként mesék szereplői lehetnének, de ezzel ellentétben, dokumentált történelmünk olyan alakjainak nevét is feljegyezték, akik hírét az egész akkori világ ismerte. Ennyire jók lennének a meséink, hogy valóság alapjuk nélkül fent maradtak volna?

A történelmet a győztesek írják, elferdítve a valóságot, a hatalmon lévő elit saját eszméit próbálja érvényesíteni. Ha a mondákban történt eseményeket nem meseként tárnák elénk, szereplőit nem negatív személyként tüntetnék fel történelmünk átírására lenne szükség, és megfosztaná minden javától a jelen uralkodó hatalmat, de vezetőinknek nem ez a céljuk. Attila nevétől az egész római birodalom megremegett, Árpád házi királyaink korában az országot és népét a Szent Korona védte, vallási nézeteink a természetből fakadtak, isteni erőit abból származtatták, hosszú időkön keresztül vándorló népként, minden szükségletünket a természet biztosította. Azt kívántuk ellenségeinknek, amit ők kívántak nekünk. Ezzel az egyensúlyt fent tartva, nemzetünk fejlődhetett, virágozhatott. Nem tudom elhinni, hogy Attila és serege a kereszténységtől való félelme miatt állt meg Róma kapuinál. Inkább az előbb említett irányelv vezérelte döntésekor, és mivel a pápa kérte a hunok vezérét, hogy hagyja Rómát békességben és feltételeivel egyensúlyt teremtett a két nemzet között, Attila így is tett.

Megemlítendő a hunok harci taktikája is, amit egyes történészek hajlamosak elferdítve megemlíteni, a lovas íjászok hátrafelé nyilazásával kapcsolatban. Szerintük menekülést színlelve, alattomosan lenyilazták ellenfeleiket, de ennek a technikának van egy másik magyarázata is, ami nem olyan közismert az emberek tudatában. Ha nem követtek minket, akkor mi is életben hagyunk benneteket, de ha utánunk jöttök, meghaltok. Nem kívánunk nektek mást, mint amit ti nekünk. Nem volt olyan, hogy a népet vezető egyén akarata a nép akaratával ne egyezzen. Királyaink cselekedetei nem saját érdeki alapon születtek, hanem a nép érdekeit szolgálták. Minél régebbre tekintünk vissza, szellemi fejlődésünk annál előbbre való volt a technikai fejlődésnek, mert lássuk be, manapság csupa olyan dologgal vesszük körbe magunkat, ami nem szellemi életünk fejlődését segítik, inkább elterelik arról a figyelmet. A jelen hatalmon lévő irányító szervek akkor még hisznek a mesékben, és ezért próbálják a múlt homályába burkolni őseink létezését és cselekedetét? Mi pedig őket szolgáljuk!? Pedig akár hősként is fent maradhatnának emlékezetünkben, ha elénk tárnák az igazságot, de abból a jelenben nem profitálhatnának, és ez elképzelhetetlen számukra. Az idő teltével egyre több régészeti lelet bukkanhat fel, legendák kerülhetnek napvilágra, amelyek bekerülve a köztudatba, az embereket ébredésre késztetik. Egyre nehezebb minden szálat elsimítani, egyre több titokra derül fény, melyek előbb vagy utóbb felkeltik a többség figyelmét és ha a magyarázat logikusnak és hitelesnek bizonyul, a jelenlegi állapot fenntarthatatlanná válik. Sajnálatos tény, hogy korszakunk vezetőinek nem a tudás átadása, hanem annak elhallgatása lett elsődleges feladatuk.

Téli napforduló

Egyik legfontosabb ünnepünk felé közeledve, a karácsony előtt pár nappal (hát persze, hogy 3), egy másik fontos esemény is közeleg. A téli napforduló. Pontos dátuma kis hazánkban, 2011-ben: 2011.12.22, 06:31:08 téli időszámítás szerint. Ez az év legrövidebb napja. A legtöbb ősi vallás egyik legfontosabb ünnepe, a Nap "visszatérése". Karácsony szent napján pedig, 2011.12.24 19:08:28-kor, újhold.

A mai világ hétköznapi embere, nem érzi ennek a napnak a jelentőségét, mert az ünnep hagyománya jóval messzebbre és mélyebbre nyúlik vissza, mint ameddig általában manapság visszatekintünk, és az uralkodó rendszer is ezen hagyomány elhomályosításán dolgozik.

A napforduló csillagászati kifejezés, mellyel a Napnak a Föld egyenlítőjéhez való helyzetét fejezzük ki. Az évnek olyan két pillanata ez, amikor a Nap északi pozíciója a Baktérítőn, a délin pedig a Ráktérítőn a legmagasabb. Ezen alkalomkor ez az éjszaka a leghosszabb. Azonban a téli és a nyári napforduló ellentétes a Föld déli és északi felén. A déli féltekén, ez a nap a nyár közepe. A Föld forgástengelyének a ferdesége miatt a két időpont delelési magassága közt eltérés mutatkozik. Más szóval, ez az a pillanat, mikor a Föld forgástengelye a legnagyobb szögben hajlik el a Nap sugaraitól. Egyik érdekessége, hogy ilyenkor az Északi-sarkon a Nap nem kel fel, hanem 23 fokkal a horizont alatt kering. Magyarországról nézve ilyenkor a Nap 19 fok magasan delel, és csak 8 órán keresztül tartózkodik a horizont felett. Az északi sarkkörön ezen az egyetlen napon a Nap nem kel fel, míg a déli sarkkörön nem nyugszik le, mert a Nap középpontja épp a déli horizonton tartózkodik. A téli napforduló az északi féltekén a csillagászati tél kezdetét jelenti, és az ősi kultúrák szinte mind említést tesznek róla. A saját ősi kultúránk ezen esemény megfigyelését a Pilishez kötik. Amennyiben jól tudjuk, az egyiptomi piramisok az Oziriszt megszemélyesítő, Orion csillagkép mintájára épültek. Az Orion a magyar mitológiában Nimróddal azonos. Feltételezések szerint a csillagkép pontos mása a Pilisben megtalálható, csillagait a hegyek rajzolják ki. A középső három csillag az Árpád-vár, a Rám-hegy, és a Magas-hegy. Az elrendezés is azonos, a leghalványabb csillagot a legkisebb piramis jelzi, a legerősebbet a legnagyobb. A csillagkép további négy pontjának mindegyikénél pálos kolostor romok találhatóak. Maga a pilis szó őseink nyelvében a fejtetőt jelentette. Itt található az emberi test korona-csakrája, amin keresztül a teremtő energia áramlik. Szimbolikusan tekintve lehet ez a hely a Föld és az Ég közötti kontaktus helyszíne. Az Árpád-házi királyok idején Pilis a legféltettebb birtok volt. Régi térképeinken a Pilis körvonala a Visegrádi-hegységgel együtt egy hatalmas szívet formáz, melynek középpontja Dobogókő. Árpád korában ezt a területet "Insula Pilis", azaz Pilis-sziget néven ismerték. Bizonyíthatóan már a szkíta kortól lakott terület volt. Árpád kori szakralitását, oklevelek hitelesítik és mindvégig királyi központként működött. A dalai láma hazánkba érkezése után első útja is a Pilisbe vezet. A hely ősiségére utal, hogy a Pilisben található Pilisszántó mellett elfekvő Ziribár-hegy, amely fölött a téli napfordulókor a legenda szerint "a felkelő nap első sugara, a Pilis egyik fontos pontjára esik. Akinek megadatott, az láthatja Boldog Özséb szellemi fénykardjának éteri csillogását." A sumerológusok szerint a ziribár szó hegyszorost, ébredő fényt, újjászületést jelent. Esztergomban élt Boldog Özséb is, aki a Pálos rend alapító tagja. A hagyomány szerint Özsébnek egyszer imádkozás (meditáció) közben a következő látomása volt: "lelke kirepült testéből, elhagyta azt, és a felhők magasságában elkezdett körözni, felülről látta az ősi királyi központot, és miközben sólyommadárként rótta az égi köröket, látta, hogy a Pilis rejtett zugaiban, az erdők és barlangok mélyén, kis lobogó lángok égnek. Csodálkozik, hogy a kis lángok beborítják az egész Pilis területét, mintha apró virágok lennének. Aztán ezek az apró lángok elkezdenek egymás felé közelíteni. Egyesülnek, majd azt látja Özséb, hogy a Pilis kellős közepén, egy hatalmas tűzgömb jelenik meg, ami szétterülve az egész területet beborítja, és mindent ami a felszínen van, elpusztít." Ezután Özsébet már csak a rend megalapítása foglalkoztatta, lemondott kanonoki címéről, és hat társával (táltosokkal) a Pilisbe elvonult. 1250-ben, egy "soha el nem apadó forrás" közelében lerakták a Szent Kereszt templomának az alapját. 1263-tól lehetett hivatalosan a pálosoké az egyetlen, középkori magyar alapítású, monasztikus szerzetesrend. A rend az ősi táltos hagyományokat hivatott megőrizni. ...

2011. november 26., szombat

Színek

A színek nem léteznek a valóságban!

A szín egy érzet, amely az agy reakciója a fényre.

Valamennyi színes felület színe úgy jön létre, hogy a rávetődő napfény, vagy mesterséges fény összetevő színeiből bizonyos színű fénysugarakat a felület visszaveri, a többit elnyeli. A visszaverődő fénysugarak adják a felületek színét. A visszaverés és elnyelés minden színes anyagra és felületre jellemző. Az elnyelési és visszaverődési arány adja meg a felületek színét. Ebből következik, hogy a színes felület színingert keltő hatása, illetve színe a ráeső fény színképi összetételétől függ. A tárgyaknak nincs saját színük. Amikor egy sárga banánt látunk, az nem azt jelenti hogy a banánnak sárga a színe. Csak mi látjuk ilyennek, mert az agyunk így fogja fel őket. Amit egy tárgy pigmentjeként vélünk látni, az tulajdonképpen a tárgyról visszaverődő szín. Amikor a napfény egy sugara eléri a banánt, a gyümölcs a sárga kivételével a spektrum összes többi sugarát elnyeli. Mivel a sárga sugarat veri vissza a banán, ez az a szín, ami a szemünkben is visszaverődik. Különös, hogy pont azt a színt társítjuk a gyümölcsnek, amit visszautasít.

Mint azt tudjuk a látás mechanizmusában a szem által felvett információt az agy alakítja át. Azt, hogy valójában mit is látunk, nagy szerepe van a tapasztalatoknak, az emlékeknek. Az agy képes arra, hogy hiányos képekből érthető információt formáljon. Ebből adódóan be is lehet csapni.

A színt három fogalom jellemzi:
...

2011. november 25., péntek

A harmadik szem aktivizálása

Amikor fizikai testet öltünk, azaz megszületünk, a 3D-s fizikai valóság részévé válunk. Kisbabaként még nem tudunk vigyázni magunkra megfelelően, érzékszerveink folyamatosan fejlődnek, és valamelyest kiszolgáltatottak vagyunk a minket körülvevő világnak. Ez lehet számunkra is új, mert eddig csak fénylényként, más dimenzióban tartózkodtunk, de a születéssel megkezdődik életünk kihívása. Elengedve az egyén létezését, egy tér-idő alkotta világba csöppenünk, melynek fizikai valósága látszatra korlátok közé kényszerít, de amint visszatérünk az én tudathoz, és elsajátítva mind a test és a szellem együttműködését, megértjük, hogy fizikai létünk csak másodlagos, mert egy magasabb frekvenciájú energia irányítja, ezen korlátok semmissé válnak. Kisgyermekként még nincs tudatunkban, hogy testünk nagyon fontos, ezért nem is vigyázunk rá annyira. A szemünkön keresztül érkező információ, akár egy elemlámpa fénye, középre fókuszál, és a látómező szélén, egyre halványabban világít minden irányba, azaz figyelmen kívül hagyunk rengeteg információt. Agyunk dönti el a beérkező információ fontosságát, elsőbbségét. Harmadik szemünk nem ismeri a tér fogalmát, ezért az nem is szab határt neki. Talán láthatunk vele úgy is, mint a fizikai szemünkkel, rezgések, hullámok formájában megtörik az anyagon a hullám, így felismerhetjük a környezetünket alkotta dolgokat. Nem kell az anyagot magát látnunk, elég érzékelnünk a tér változását, amely egyből formát ölt, és már az anyagi világból ismert tárgyhoz társítva, emlékként elraktározhatjuk tudatunkban. Ugyanazt látjuk, csak most alkotó elemeiként, nem pedig anyagként. De egy olyan dimenzióban, ahol nincs tér-idő, nincs anyag, inkább olyan érzékszervekre van szükség, amelyek a fényt nem színként, hanem tiszta energiaként érzékelik, így keltve sokkal biztosabb érzéseket bennünk, elraktározva tudatunkban, a megfelelő helyzetben felelevenítve helyes döntést hozhassunk. Az egónk velünk születik, mert a fizikai valóság, remek terepet teremt fejlődésének. Ha életünk folyamán egyensúlyban tudjuk tartani tudatunkkal, nem a fizikai világban vesszük hasznát, hanem a szellemi valóságunkban hozza meg gyümölcsét, miáltal a szeretettel, boldog világot alkothatunk. Mivel még nincs elfogadva az a tény, hogy létezik más érzékszervünk is a köztudatban ismerteken kívül, és ha esetleg olyasmit érzékelünk ami nem megszokott, könnyedén elfeledkezünk róla, és nem gyűjtjük a vele kapcsolatos élményeket, érzelmek formájában, ezért minden alkalommal valami új, furcsa élménynek minősítjük. Mivel nem olyan csatornán érkezik be az információ, ami fizikai létünkben elfogadott, az agyunk ezeket az ingereket nem a megfelelő tudat csoporthoz társítja. Mivel agyunkat is a születésünk alkotja, fizikai testünk, életünk egyik legfontosabb részévé válik, de a nem térhez és időhöz kötött élményeink észleléséhez nincs rá szükségünk, mert azokat más, feledésbe merült érzékszerveinkkel azonosítjuk, raktározzuk. Próbáljuk nyugodt testhelyzetben, fizikai szemünket becsukva érzékelni a minket körülvevő környezetet, nem az emlékeinkből merítve látni az anyagot, hanem a fizikai valóságot alkotó energiák felismerésével, megérzésével a tényleges valóságot "meglátni", érzékelni. Próbáljunk olyan energiákat kibocsájtani magunkból, amelyek visszaverődéséből érezzük, hogy megtörik a tér, az energia hullámok rezgéseinek frekvenciái megváltoznak, ezáltal biztosak lehetünk, hogy valami elhelyezkedik a térben, tudva azt is, hogy mozog e valamilyen irányban. A róla visszaverődött hullámok körberajzolják alakját, amitől az agyunk már ismerős képként, egy anyagi tárgyhoz kapcsolja, felismerve annak alakját, helyzetét. Amíg fizikai szemünk, csak bizonyos hullámhosszú fényt képes érzékelni, a harmadik szemünk az ezen tartományon kívül eső, fizikailag nem látható információt képes fogadni, és megfelelően értelmezni. Amíg agyunk a fizikai információk feldolgozására szolgál, a harmadik szemünk a fizikai valóságon túl létező dolgokat hivatott értelmezni. Érezni kell, nem emlékezni és társítani. Próbáljunk belelátni az anyagba, tudatosítsuk magunkban, hogy az anyagot energiák alkotják, próbáljuk meg ezen energiák frekvenciáit érzékelni. Számos élőlény a tájékozódáshoz, élelemszerzéshez olyan érzékszerveket használ a szemén, fülén, szaglásán kívül, melyek nem engedik, hogy elvétsék az irányt vagy a távolságot, megtévesszék, mert a lét fent tartásukhoz elengedhetetlen a pontos tájolás. De lévén állatokról beszélünk, nem kell megküzdeniük az egójukkal, nem ismerik a gonosz fogalmát, ösztönösen cselekednek a természet törvényei szerint, tökéletesre fejlődött érzékszervek segítik létezésüket. Bennünk is megvannak ezek a képességek, de csak úgy aktiválhatjuk őket, ha a természet egyensúlyát keressük, az Univerzum törvényeit betartva, inkább több, mint kevesebb sikerrel. Olvastam egyszer egy sakk mesterről, aki vak szimultán, azaz bekötött szemmel, egyszerre több táblán játszott, és mindegyiket megnyerte. Megkérdezték tőle, hogyan képes erre? A mester azt válaszolta, erővonalakat lát a bábuk helyett. Minden bábúhoz, más-más energia vonalat társít a saját tudatában, a játék szabályai által előírt feltételeknek megfelelően. A vonalak mozgásának az irányait is a bábuk táblán való mozgásának megfelelően társítja, és mikor meghúzza az egyik bábúnak megfelelő erő vonalat, az mivel kapcsolódik a többihez, látja miként rendeződik át az erő viszony a táblán, ezáltal belekényszerítve az ellenfelét az adott lépésbe. Bámulatos tehetség és tanulható, fejleszthető.


Engedjük, hogy tudatunk ne álljon meg az anyag fogalmakor ennél a megszokott információnál, elemeire bontva, egészen az alkotó energiáira visszamenőleg érezzük. Talán mikor már nem látjuk, hanem érezzük az anyagot, megkülönböztethetjük a minket körül vevő tárgyak energiáit, így egy újfajta érzékszervünket fejlesztve, tehetünk egy lépést a tudatosabb világunk felé. És minél tudatosabban élünk, annál könnyebben hozzuk létre az egyensúlyi állapotot a jó és a rossz között. Mert mint tudjuk, létező fogalmak, de miként a dualitás kiegyenlítődik, a két fogalom megszűnik létezni, és talán boldogabb világot eredményezhet.

Legendák nyomában

Modern világunkra gazdag örökséget hagytak az előttünk itt élők. Ősi helyek árulkodnak hajdan élő civilizációkról, melyek a múlt homályába vesztek. Miért hivatkozik annyi ősi szöveg, repülő tárgyakra, oly sokkal a repülés feltalálása előtt?

Első találkozások, észlelések:

A legősibb feljegyzések is repülő tárgyakról beszélnek, a sumérok i.e. 5000 évvel ezelőtti korszakából olyan írásos beszámolók léteznek, amelyek nagy pontossággal leírják ember vezette repülő tárgyak jelenlétét. Egy egyiptomi fáraó, i.e. 1480 Thutmozisról, ismeretes egy olyan történet, miszerint égő tűzkarikák jelentek meg az égen. Mik lehettek ezek? Miért kellett lejegyezni? Miért vannak olyan barlangrajzok, amelyeken olyan ábrázolások láthatóak, amelyek az akkori emberi tudatban nem voltak jelen? Valószínű azt ábrázolták, amiket láthattak. A teremtés könyve leírja, óriások éltek akkor a földön, mikor az isten fiai az emberek lányaival összeházasodtak, és gyereket szültek nekik. Teremtés könyve, 6.rész, 4. fejezet. Míg a biblia óriást említ, az eredeti héber szövegben a nephilim szó szerepel. Nem óriást jelent, hanem embert aki lejött az égből. Itt van még Mózes története 3500 évvel ezelőttről. Miközben Mózes vezetésével egyiptomi rabszolgaságukból szabadulva a zsidók, a sivatagban 40 éves vándorlásba kezdenek az ígéret földje felé, egy rejtélyes vezető irányítja őket a forró sivatagban, hol felhő hol tűzoszlopként mutatva az utat. Kivonulás könyve 13. rész, 21. fejezet. A történet a földön kívüli intelligencia kifejezése is lehet. A 10 parancsolat kinyilatkoztatása is megemlítendő. A sínai hegyen történik. Kivonulás könyve 18. rész 18-19. fejezet. A vallási vezetők ragaszkodnak saját értelmezéseikhez, de az érvek kik számára meggyőzőek? Illés próféta története. Mikor Illés fiával átkel egy folyón, egyszer csak jött egy tüzes szekér, tüzes lovakkal, elválasztotta őket egymástól, és Illést felvitte az égbe. Királyok 2. könyve, 2. rész, 11-12. fejezet. Ezután Ezékiel prófétával történt: egy mechanikus szerkezetet ír le, nagy alapossággal, melyet emberek által vezette űrjárműről beszél, mely a szövegből kiderül, számára érthetetlen. Ezékiel könyve 10. rész, 9-11. fejezet.


Nephilim
A Közel-keleten talált emléktárgyak abból a korról mesélnek, mikor az emberiség elődei megérkeztek a földre. A sumér-babilóniai nemzetek úgy gondolták, hogy civilizációjukat az égből érkezők hozták létre. Hogyan szerezhette az akkori ember mindazt a tudást, melyről a fent maradt építmények tesznek tanúbizonyságot? Elvesztettük volna történelmünk több ezer évvel ezelőtti emlékeit? Az ősi építmények romjai emlékeztetnek minket ezekre a korokra. Ne csak egy legendaként gondoljunk rájuk. Mexico, Tiahuanaco, Bolívia. Nem olyan impozáns, mint a piramisok, de érdekes hogy itt egy kőtömb 400 tonnás, és ezekből készült az építmény. Képtelenség elképzelni hogy csak emberi kéz alkotta. Pontos csillagászati tájolással rendelkezik. Ezek után ott vannak perui nasca vonalak. A gigantikus alkotás 520 négyzetkilométer, 2000 évvel ezelőttről. A mintákat csak nagy magasságból lehet tisztán látni.
Ázsia. A rejtélyek kontinense. Az ős indiai szövegekben is olvashatunk fényes repülő tárgyakról, égi jelenségekről. Mahabharata. 2-3000 évvel ezelőtt keletkezett, hindu költemény. Gonosz földönkívüli erők, megtámadják a földet, és megpróbálják kihasználni, de az isteni erők az emberek segítségére sietnek, ebből nagy harcok keletkeznek. A Vimana itt jelenik meg ezekben a leírásokban. Pontos részletességgel leírja mindazt, amelyet egy modern kori ufo megfigyelés leírna. Lehetséges, hogy légi csaták zajlottak volna, melyeket az akkori emberek tudatuknak megfelelően dokumentáltak volna? És ha saját legendáinkat vizsgáljuk, melyekben szerepelnek táltosok, táltoslovak, akiknek közbe avatkozása sietett az egyén, vagy a nép segítségére, szintén elgondolkodtató. Fehér ló fia, Emese álma, Csodaszarvas, Szent László legendái. Bármely kor mondáit vizsgáljuk, külső közbeavatkozás jelenléte figyelhető meg, hol pontos ismertetéssel, hol csak utalva reá. Szerintem ezen érdemes elgondolkodnunk, és ne keverjük a legendát a mesével, mert úgy könnyen feledésbe merülhet az a tudás, amely miatt keletkeztek.

2011. november 20., vasárnap

Nimród király és Bábel tornya

Nemsokára utánajárunk ki is volt ez a király, még az idők kezdetén. De előtte megemlíteném, számomra miért érdekes a története. Elsősorban azért fontos tudnunk róla, mert több elmélet létezik személyét illetően, és ebből az egyik, a magyarság eredetéhez vezet. Nevét a biblia is megemlíti, de negatív személyként tünteti fel, és szót sem ejt arról, hogy talán ő kezdett volna bele, Bábel tornyának építésébe. Noé unokájaként említik, a vízözön után kétszáz évvel, mikor az emberek még egy nyelvet beszéltek. Királyként tanácsadói segítették, akiknek szavára az írások szerint mindig hallgatott. Talán táltosok, vagy sámánok voltak? Legendájában egy álmot látott, amit velük fejtetett meg, és hitt is benne. Rettenthetetlen vadászként említik, nagy király, aki egyesek szerint, egy olyan volumenű építkezésbe kezdett, ami abban az időben, kimondhatjuk igen nagy szakmai, elméleti, és technikai tudást igényelt. De vajon milyen célok vezérelték? Miért volt fontos egy olyan torony megépítése, mely méreteit tekintve egyedülálló, és azt az érzést kelteti, hogy egészen az égig ér, mintha egy kapcsolat lenne ég, és föld között. És ne feledjük, mindezt nem sokkal az özönvíz után. Ez a mítosz, a legtöbb nép kultúrájában megtalálható, és általa megtisztult az egész világ. Világméretű pusztulás érte a Földet, amelyben az emberiség magja megmaradt. Lehetett történelmi valóságos alapja is, amit a pleisztocén-holocén becsapódási esemény idején, a laurenciai jégtakaró megolvadásával járó, nagy árvíz magyarázna. A mezopotámiai Vízözön-történet hőse a sumer változatban Ziusudra (az akkád változatban Utnapistim), akit a Vízözön után az istenek égi hajlékukba repítettek. Amikor a hős Gilgames hosszas vándorlás és bolyongás után végül elérkezett arra a "távoli földre", a bölcs Utnapistim tanácsát kérte élet és halál dolgaiban. Utnapistim elárulta Gilgamesnek - és rajta keresztül a Vízözön után élt emberi nemnek - életben maradásának történetét: "Titokba avatlak be! Rejtett tudásába az isteneknek!" - mondja Utnapistim, s elbeszéli a Vízözön igaz történetét. Utnapistim szerint az istenek tanácsba gyűltek, s ott döntöttek arról, hogy elpusztítják az emberiséget. A tanácskozás tényét és a meghozott döntéseket titokban tartották. Ám Enki felkereste Utnapistimet, Suruppak uralkodóját, hogy értesítse a közelgő veszélyről. Enki egy nádkunyhó fala mögül szólította meg Utnapistimet. Szavai eleinte titokzatosan csengenek, de később nagyon is világosan fogalmaz: Suruppak férfia, te jámbor! Ubar-tutu bölcs fia! Bontsd le az ékes házat, melyben annyi sok öröm és gond vala részed; bontsd le a házat mindenestül és építs erős hajót helyette... Építs hajót s vesd meg ezentúl... vesd meg a birtoklás hatalmát... s keresd az életet helyette! Gyűjts egy-párt az élő fajokból, hogy majd akkor magjuk ne vesszen! Pontos mérték szerint építsd a hajót... hajszálnyit sem térhet el attól, amit veled parancsként közlök. Utnapistim nyilvánvaló kérdést tesz fel Enkinek. Mit mondjon ő, Utnapistim, az "utcabéli embernek", ha kérdik: miért építi a furcsaformájú bárkát, s miért mond le összes földi javáról? Enki így felel: Emberfia, ezt mondd, ha kérdik: Úgy látszik, Enlil megneheztelt reám, többé nincs maradásom városotokban- mint szögezném tovább Enlil földjére arcom, ha már Gazdám haragja üldöz? Őseim-látta földre térek, az Apszu partján megtelepszem, ott lakozom majd Enki mellett, ki uram és pártfogóm lészen! Vagyis roppant egyszerű a kifogás: Enki híveként Utnapistim nem maradhat Mezopotámiában, ezért bárkát épít, hogy elhajózzon az alanti világba (vagyis Dél-Afrikába), hogy ott lakozzon Enki/Éával. A következő versszakok arra utalnak, hogy az országban aszály vagy éhínség is pusztított: Utnapistim, Enki tanácsára, azzal nyugtatja meg a város lakóit, hogy ha Enlil látja távozását "csőstűl hull áldás reátok... szerencse szerencsébe botlik". ...

Érzékszerveinkkel tapasztalható energiák

Érzékszervek

Az érzékszerveink, a minket érő információk felvételét szolgáló szervek. Az ingereket felvéve, elektromos impulzusokká alakítják, majd az idegszálakon keresztül azokat az agyba továbbítják. Öt olyan érzékszervünket tartjuk nyilván, amelyeket nap mint nap használunk. A tapintó, ízlelő, szagoló, látó és halló szervünk. De biztos hogy itt a vége? Nem lehet több? Ember és állat különbözik érzékszerveinek számától, minőségétől, vannak olyan élőlények amelyek érzékszervei még számunkra is irigylésre méltóak, pedig az evolúció alacsonyabb szintjén tartózkodnak. De nem hiába teremtette őket így a természet, az ő életükben ezen szervek elengedetlenek a fent maradásukhoz, fejlődésükhöz. Mi lesz az emberi test fizikai halálát követően, az elraktározott emlékeinkkel, gondolatainkkal, érzéseinkkel? Meghalnak velünk, vagy talán azokon az érzékszerveinken keresztül tovább élnek, amelyekkel szereztük őket?! Van erre egy jó szavunk is, amely így hangzik: örökké. Ebben a világban amelyben most élünk, ennek a szónak nem sok értelme van, mert talán mi magunk sem tudjuk mit jelent, akkor miért használjuk nyelvünk szókincsében. Amint elhagyjuk a 3D-s, energia világunkat, egy újabb energia világba lépünk, de az ottani körülményeknek megfelelő érzékszerveinket használjuk, hogy eligazodhassunk abban a világban is. Talán ezek nem akkor születnek, csak aktiválódnak. Valóban létezik egy magasabb szférákhoz tartozó energia testünk, amely rendelkezik az ehhez szükséges érzékszervekkel? Szinte mindenről elmondható, hogy aminek alkotó eleme az energia, azt valamilyen módon fent kell tartani, táplálni kell, kivéve a szupravezetőket. De mivel ismerjük ezt a létező fogalmat, feltételezhetjük hogy bennünk is van egy. Véleményem szerint e világbeli halálunkkal, csak a fizikai testünk veszti el földi energiáit, mivel szívünk, agyunk leáll, nincs ami táplálja, elbomlik. De a fénytestünk energiái tovább élnek, folytatják az egyén rögös útját a célig, új fajta érzékszerveket használva. Ezen fénytest energiáit ami létrehozta, valamiféle szupravezetőként, talán örökké fent tartja. Ráhangolódunk erre az új energiaszintű világra, ami talán folyamatként zajlik. Ha valami olyat érzékelünk jelen világunkban, amit nem tudunk érthetően megmagyarázni magunknak, érdekes élményként megélve, valamilyen formában elraktározzuk elménkben, és átlépünk rajta. Amennyiben nincs még információnk a reánk váró életekről, új hatásként megélve, új élmények várnak ránk. Ha még nem látjuk egyértelműen az új dimenzió kínálta lehetőségeket, de már képesek vagyunk észlelni valamiféle változást a téridőben, ha nyitottak vagyunk az átalakulásra, és ez egyre sűrűbben történik velünk, talán a felgyorsult magasabb energiáknak köszönhetően, melyek a behangolódás folyamán következnek be fénytestünkben.

Felgyorsult energiák

Az ősi látnokok és az elmúlt hosszú idők napjainak őrzői mély affinitást tápláltak a mennyek tanulmányozására, és észrevették, hogy voltak világok a világokban, melyek természetükből adódóan összekapcsolódtak azokon a[z adott] naprendszeri és bolygóciklusokon keresztül, melyek a nagyléptékű kozmikus tervnek megfelelően működtek. E ciklusok és befolyásaik részei a nagyobb tervnek, a tervek és célok számos szintjét tartalmazzák; az ősi időkben az emberiség e kozmikus tánc nagyon jelentős részének tekintette a földi életet. Számos kultúra már úgy látta előre a nanoszekundumot, ezt a huszonöt éves periódust 1987 és 2012 között, mint a nagy kozmikus ciklus legeslegfontosabb részét, olyat, mely magába foglalja az emberiség tudatosságának teljes átalakulását. A nanoszekundum megmutathatja a kiutat a hosszú ideig uralkodó, önmagatok által magatokra vett tudatlanság és zűrzavar állapotából az emberi átalakulás gyorsan kezdődő aranykorába. E jövő emberei képesek lehetnek a lehetséges jövők változatosságából olyan hidat találni, ami átvezet az egyik korszak végétől a másik kezdetéig. Felismerték, hogy átalakíthatják magukat megtisztulásokon, beavatásokon, és nagy spirituális teszteken keresztül, miközben úgy tűnik, hogy világuk részeire szakad illesztékei mentén. Ez a teljes huszonöt éves periódus emberek milliárdjait vonzhatja – mindenki a Földön akar lenni, mert az energia felgyorsulása oly rendkívüli; olyan, mintha ezer éveket élnének pusztán huszonöt év alatt, vagy mintha életek százait élnék le egyetlen életbe foglalva. Ezen időszak folyamán az egyéni és kollektív tesztek lehetőségként szolgálnak, hogy [általuk] jobban tudatossá váljanak a sokkal kiterjedtebb valóságra. Az emberiség egésze érdekelt ezen évek során az erőt hordozó döntések meghozatalában, hiszen ezek a döntések határozzák meg azt a világot, melyben utána élhetnek, ahogy 2012 téli napfordulójával új [világ]verzió kezdődik. ...

2011. november 10., csütörtök

Maya naptár

Gondolom a Mayák is, amikor megalkották naptárjukat, azt a tudásuk, tudományuk pontos ismeretében tették. Azért alkották volna, hogy a jövő nemzedékét félrevezessék? Életük elvei nem gazdasági rendszeren alapultak, nem volt céljuk a manipulálás, inkább saját világuk élményeit, tapasztalatait felhasználva építették. Az idő fogalmáról is másképp vélekedtek, és biztosan meg van az oka, hogy miért éppen akkor kezdték és fejezték be, ahogyan ezt tették. Ez arra enged következtetni, hogy ismeretében voltak valami olyannak, ami erre az időszakra jellemző. Kultúrájukat ismerve ezen tudás nem elhanyagolható. Márpedig a naptár megépítése is komoly erőfeszítésbe és időbe telhetett. Nem valószínű, hogy úgy gondolták, amint elkészül, elkezdjük számolni. Egy naptár funkcionalitását, fontosságát szem előtt tartva azt, hogy mettől meddig tart, nem bízhatták a véletlenre, de abban a korban hogyan biztosíthatták az építmény időbeni pontos átadását? Más elvek szerint gondolkodhattak. Nem az adott nap, hanem az adott időszak az, ami fontos lehetett. Fennmaradását egyszerűen azzal biztosították, hogy építését természetes anyagokból, és azok kölcsönhatásaiból, időtállóvá tették.

Nézzük a tényeket: Alapjait három elem alkotja. A haab (18-szor 20 napos hónapokból áll, kiegészítve 5 nappal), a tzolkin-szent kör (13-szor 20 napos hónap), és a nagy kör (a 20 napév, húsznapos szorzata). Mai viszonylatban úgy tartják, mint naptár pontatlanabb a mai eddig ismert bármelyik naptárnál. Nem számok, hanem képek alkotják. I.e. 10 000 - i.sz. 300-ig éltek, kultúrájuk ezen idő alatt fejlődhetett. Írásuk a képírás volt. Az írás képírás-jelek és fonetikai tartalmú szótagjelek kombinációja. A képírás nehézsége abban rejlik, hogy a képekhez adott gondolatot kell megismernünk, míg egy írást szabályai szerint egyértelműen megfejthetünk. Nem összeillő képekben meséli el történetét, hanem a képet jelként ábrázolva, a jelhez adott tudattartalom ismerete kell a jel megértéséhez. A képek megértéséhez, pedig múltjukat, életüket kell megismernünk. Ott van a válasz a gondolataikban, a világhoz való hozzáállásukban, tetteikben, cselekedeteikben.


A másik tényt sem szabad figyelmen kívül hagynunk, az építmény jellegét illetően. Megmunkálni az anyagot olyan formán, ha elkészül naptárként funkcionáljon, nagy szakmai, elméleti, és fizikai tudást igényel. Kukulkán, a tollas kígyóisten tiszteletére emelt piramis az eddig legszebben restaurált Maya építmény. A páratlan épület a település középpontjában áll, a város többi pazar kőépülete fölé magasodó hatalmas kőtemplom a környék minden pontjáról jól látható. Négy oldalán négy igencsak meredek lépcsősor vezet fel a kis termeket rejtő kőtemplomhoz, azaz a szentélyhez, ahol a legyőzött ellenségek fölött mutattak be véres győzelmi áldozatot. A lépcső aljánál a két tátott szájú kígyófej a feltételezések szerint magát Kukulkánt formálja meg. A mintegy 55 méter magas piramis a Maya naptár szimbóluma alapján épült. Kilenc fokozata (terasza) van, ez a Maya hitvilágban a halál kilenc bugyrát szimbolizálta. A lépcsősorok mindegyikének 91 lépcsője van, és ha a főbejárat nagy lépcsőjét is beleszámítjuk, a 365-ös számot kapjuk, azaz az év napjainak számát. (Ezek a lépcsők egyébként meglehetősen kényelmetlenek, a fokok magassága nagyobb, mint a szélessége, ezért megmászni sem könnyű őket.) Szakértők szerint ez azt bizonyítja, hogy a Mayák igen fejlett asztronómiai tudással bírtak. Kimagasló építészeti tudományukat pedig mi sem támasztja alá jobban, mint az, hogy minden napéjegyenlőségkor a lenyugvó nap utolsó fényei egy tekergőző kígyó, a tollas kígyó árnyékát festik a piramis lépcsőire. A 20-as számot kombinálták, kör formájában gondolkodva. A kör, ciklikusságot enged feltételezni, mert ha kijelölünk egy pontot a körön, előbb-utóbb újra elérünk a pontig. Iránya, helyzete adott, csak az idő az ami megkülönböztet attól, mikor érjük el a pontot újra. Talán ezt szolgálja a naptár. Megmutatja mikor zárul be a kör, és kezdődik újra, és ne feledjük az idő változhat közben, csak, ami tudatunk változásával jár. Ha rövidebb idő alatt tesszük meg a következő kört, azt jelenti tanultunk a múltból, és ezt felhasználva okosabbak lettünk, tehát emelkedett tudatszinttel rendelkezünk, amennyiben hosszabb idő alatt teljesítjük, több a probléma, amelyek megoldásával időt vesztünk, nem vagyunk a tudás birtokában. Azt is sugallhatja, hogy a kör nemsokára bezárul, és az újabb menetben illene jobban teljesítenünk, mint az előzőben. Gondoljuk végig teljesítményünket mik hátráltatták, hogyan maradhatunk versenyben.

Vallás és tudomány

Szüksége van az embernek a vallásra? Igen. Technikai tudásunk, soha nem látott ütemben fejlődik. Szükségünk van a tudomány mai ismeretére? Igen.

A természetnek van saját vallása? Törvényei vannak, amelyek egy célt szolgálnak és ez nem más mint az egyensúly fenntartása. A vallásban hinni kell, míg a természet törvényeit érteni, tudni kell. A hit reményt kelt, míg a tudás biztonságot teremt. Történelmünk folyamán több vallást is megismerhettünk, de hitelességükkel kapcsolatban rengeteg kérdés felmerül. Ha a vallás az, ami ráébreszti az embert, hogy a világot valami vagy valaki teremtette, szeretetet, boldogságot sugároz szavaival, addig nem tereli el figyelmünket a valóságról, de amint levesszük a szemünket a célról, máris széthúzást eredményez vallási háborúk formájában, és szintén mi emberek vagyunk, akik e szentséget céljaink elérésére fordítjuk, kihasználjuk. Tudomány és vallás, egymás nélkül nem létezhet. Ok-okozat. Amikor a vallást, a tudomány képes megmagyarázni, megalkottuk a természet törvényét. Megértjük lényegét, működését, ezáltal egyensúlyt teremteve tudatunk és világunk közt. Az összefogásban van a lényeg, és egyenlőre meg sem hallgatják egymást. Mindkettőben van igazság, de egésszé csak akkor forrhat, ha egymást kiegészítik. Egyik oldalon a megoldás rejlik hiteles levezetés nélkül, míg a másikon a magyarázat, a technika folyamatos fejlődésével, de nincs célja. A jelenlegi technikai tudásunk megérteti velünk, hogy minden csak energia és rezgés. Ha megértjük, hogy a vallásainkba vetett hit sem más mint ez az energia, különböző formájú kivetülése, ez alkotja világunkat, és kapcsolatban lehetünk vele, megérthetjük, ha nem csak a szent írást ismerjük, hanem a tudomány által dokumentált eseményeknek is ismeretében vagyunk. Ameddig képesek különböző vallások vezetői háborút indítani, másik vallási nézettekkel rendelkező népek ellen, addig nem beszélhetünk egységesen a békéről. A békét pedig nem háborúval, hanem megértéssel lehet elérni. Nem hinném, hogy a harc bármelyik vallás alapeleme lenne. Miért ne érthetnénk a természet törvényeit, miért kell elakadnunk azoknál a dolgoknál, amelyek elterelik a figyelmünket? Nem mindegy, mi lesz akkor ha..., hiszen már a most sem élhető. A jelen problémáit kell megoldanunk, és ezzel egyszerre megalkotjuk a szép jövőt is. Ha a most akadályait elgörgetjük, azok a jövőben már nem léteznek. Összpontosítsunk a mostanra.

2011. november 9., szerda

Figyelemelterelés

Be kell látnunk a figyelemelterelés az embereknél tökéletesen működik. Már egy előző bejegyzésben utaltam rá, hogy a meglévő rendszer legújabb harcát, nem fegyverekkel, világháború formájában vívja ellenségei ellen, vagyis azok ellen, akik nem szolgálják megfelelően a rendszert, a nép ellen, hanem már az élelmiszeripar teljes kézben tartásával képesek befolyásolni a világ populációjának számát. A bunkereket (Denver....) biztosan nem egy bekövetkezhető külső katasztrófa ellen építik, mert lássuk be, attól hogy x méter mélyen a sziklákba, vagy a földbe vájva megmenekülhet az emberiség a reá váró természeti katasztrófától, igen kicsi az esélye. Ezek a bunkerek szerintem inkább a tökéletes, egészséges élelmiszerek fennmaradását biztosítják, sajnos csak azok számára, akik az ő csoportjaikhoz tartoznak. És legtöbben nem ehhez a csoporthoz tartozunk.

Denver nemzetközi repülőtér
A mi kis országunkban idén kerül bevezetésre a hamburger adó. Mit is takar pontosan? Ha van elég pénzed, megvásárolhatod azokat az élelmiszereket, amiket szeretnél, ha nincs elég pénzed, kénytelen vagy azokat megvenni, amiket a rendszer úgy tartja, hogy ez is elég neked. És ez nem csak nálunk történik. Mindezt Amerikában a "codex alimentarius" törvénybeiktatásával érik el. Ez kimondja, hogy az elit megszerezhet vagy bezárhat minden vitamin és táplálék kiegészítőket gyártó céget. Így sikerülhet az emberek étrendjébe csempészni különböző halálos toxinokat, amivel szépen lassan a népesség csökkentését érhetik el. És azét a népét, akire nincs szüksége. A levegőbe juttatott vegyszerek permetezésével a vízbe adagolt fluoriddal, mindezt megtehetik úgy, hogy az átlagember ennek tudatában lenne. Célja lehet, hogy az emberek a rendszer által üzemeltetett városokba tömörüljenek, így kiszolgáltatottá téve őket, megszakítva a kapcsolatot a természettel. Ha a nyugati "fejlett" világ annyira segíteni akar a világ nemzetein, akkor azt miért csak bizonyos nemzetekkel teszi? És ezek mindig olyan országok, ahol a diktatúra alól akarják megmenteni a népet, de mint tudjuk az adott terület, valamilyen természeti kincsben gazdag. Miért nem segítünk azokon az afrikai országokon is, akiknek nincs semmijük? Hát pont ezért. Ez a rendszer nem arról szól! Amíg elterelik figyelmünket adókkal, szexel, bűnözéssel, média propagandákkal, sporttal, celeb hírekkel, divattal, terrorizmussal, külsőségekkel, háborúkkal, globális felmelegedéssel, és a tv-el, addig ők tökéletesen kivitelezhetik tervüket. Ne higgyünk ezeknek a dolgoknak, nem ezek tesznek minket emberré! Ha valami igaz, csak addig tartható, amíg be nem bizonyítják az ellenkezőjét. Lássunk a sorok közé, vegyük kezünkbe a jövőnket! Ne engedjük, hogy eltereljék a figyelmünket a valóságról!

2011. november 7., hétfő

Világidő

Mi is az a világidő?

Ha valami történik a világon egy adott időpontban, akkor az mindenhol a földön ugyanakkor történik meg, függetlenül attól, hogy éppen melyik földrészen tartózkodunk, és ott épp mennyi az idő. Például, ha egy meteor becsapódik a földbe, akkor az abban a pillanatban megtörténik, hiába van valahol nappal, máshol éjszaka. De hogyan lehet valamiről pontosan állítani, hogy ekkor fog megtörténni. Mihez viszonyítanak? Ha egy meteorról azt állítom, hogy 2011.11.08.- án, 23:30 UT idő szerint lesz a Földhöz a legközelebb, akkor ezt én hogyan értelmezzem, nálam ekkor mennyi lesz az idő? Mikorra várjam? Mi is az UT idő? Ezen idő szerint az én lakhelyemen ekkor már 2011.11.09-e reggel lesz. Pedig az biztos, hogy csak egyszer történik meg, mi mégis más időpontban érzékeljük. Hogyan lehetséges ez?

Az egyezményes koordinált világidő vagy röviden koordinált világidő (angolul Universal Time Coordinated, UTC) az a hivatkozási időzóna, amelyhez a Föld többi időzónáját viszonyítjuk. Ez a greenwichi középidő (GMT) utódja és néha még mindkét jelölést használják, bár a két fogalom nem azonos. Az UTC használata ajánlott, a GMT mint fogalom elavultnak tekinthető.

Az egyezményes koordinált világidő nagy pontosságú atomóra-időből származik, mely a nemzetközi atomidő alapján folyik. Az UTC-t a TAI-hoz képest szökőmásodpercek egészítik ki. A Föld forgásához kapcsolódik az egyezményes világidő (Universal Time, UT). A kétféle idő a Föld lassuló forgása miatt eltér, az eltérés kiküszöbölése céljából egy-másfél évente szökőmásodpercet iktatnak be. Ez lehetővé teszi, hogy az UTC 1 másodpercnél kisebb eltéréssel kövesse az egyezményes világidőt (UT).

A Földön időzónákat hoztak létre, melyek az UTC-hez viszonyítva pozitív vagy negatív értékű órával térnek el (egyes időzónák ideje ettől a szabályos beosztástól 1/2 órával eltér).

Mint időskála, az UTC az időt napokra, a napokat órákra, percekre és másodpercekre bontja fel. Minden nap 24 órából áll, és minden óra 60 percből, de az 1 percen belüli másodpercek száma változó lehet. Időnként a nap utolsó perce 59 vagy 61 másodpercből áll. Ezeket szökőmásodpercnek nevezzük. A napokat hagyományosan a Gergely-naptár szerint azonosítjuk, azonban a csillagászatban a számításokhoz a Julián-dátumot használják, mert a szökőmásodpercek miatt az UTC nem folytonos, és ez a számításokat nehezen kivitelezhetővé teszi.

Az UTC-t a Nemzetközi Atomidőből származtatják (nemzetközi atomidő, International Atomic Time, TAI), amely időskála a proper time időt követi a Föld felszínén és amelynek nincs kapcsolódási pontja a Föld forgási sebességével. Bármely adott pillanatban az UTC a TAI-ból lineáris összefüggéssel származtatható. Az UTC 1961-es kezdete után az UTC a TAI-tól eltérő ütemben járt, azonban 1972-től kezdve az UTC ugyanolyan ütemben jár, mint a TAI. Annak érdekében, hogy az UTC közel maradjon az UT1-hez, időnként szökőmásodpercet iktatnak be, mely mindig egy megadott hónap végén történik meg. 1972 előtt hasonló okból az UTC frekvenciáját változtatták. ...

2011. november 6., vasárnap

A nyelvünkben élő szavak helyes használatának fontossága

A magyar nyelvben szereplő szavak közt, rengeteg szinonimát találunk egy adott jelentésre, de vigyázzunk, mert ha mondatba helyezzük az adott szavakat, egymás ellentéteivé válhat a szó jelentése és értelme. Ezt a hibát elkövetve, nem jut el a tudatunkig, így a kívánt hatás elmarad. Mindig tudsz olyan szót említeni a magyar nyelvben, ami az összes szinonima jelentését magában hordozza, és egy szóval kifejezhető, eléri tudatod, így megteremtve mindazt, mit a gondolataidban szavakként összefoglaltál. Egyik ilyen szavunk a boldogság. Minden jót magába foglal, és kizár mindent, ami rossz. Mikor kívánsz valamit, ha nem teszel mást csak boldogságot kívánsz, mindent megtettél, és mindezt egy szóval. Ha valakinek adni akarsz valamit, tedd úgy hogy felajánlod. A felajánlás nem jár elvárással, míg az adni-kapni fogalom, leginkább együtt működik. Nem mindegy hogy keresel egy megoldást a problémádra, vagy megoldod azt. Tedd vagy ne tedd, de ne próbálkozz - ahogy yoda mester mondaná. Ha tudatban helyesen használod a szavakat, más értelmet kap a jelentésük, ezáltal másképp is teljesülnek. Ha csak keresgélsz, nem biztosítod a jövőben, hogy találsz is, de ha tényként mint a megoldást magát veszem alapul, nem marad nyitott kérdés a jövőt illetően......gondolj az emlék szóra.....mi a lék... egy darab a dinnyéből... az emlék... egy darab a memóriádból... vissza emlékezni, annyi mint egy darabot elővenni a múltadból... mindíg a lehető legegyszerűbben.

Búcsúzásnál sem mindegy, hogy a szóval milyen tudattartalmat mozgatok meg. Ha nyitva hagyom a lehetőségét, hogy nem látjuk egymást újra, elő is fordulhat, de ha utalok arra, hogy idővel még találkozunk, elhatározottá tettem a kifejezésem. Pl.: szia - szia még látjuk egymást!

Választani... nem mindegy, hogy ha választanod kell valami között, akkor elválasztasz valamit egymástól, vagy inkább eldöntöd... választás vagy döntés... olyan mint a hiszem vagy a tudom.... ön-dönt és cselekszik, sugallja a szó, míg a válogat, keresgél, nincs határozott elképzelése érzetét kelti. Ha valami nem jól sikerül, általában azt mondjuk, nem jól döntöttem, és nem azt hogy nem jól választottam. Akkor legközelebb dönts és ne válassz! Rosszul dönteni, röviden annyi, véteni. Elvétettem a döntést. Ha a hibáidat keresed, vétkeid közt találod. Ismerd meg az okát rossz döntéseidnek. Megismer... felismer... ha a megismer szót használod, eléred háttértartalmát, mely már sugallja, hogy tudatában vagy a dolognak, és meg akarod ismerni, tehát tudatosan cselekszel, míg ha valamit felismersz, megdöbbent, és mivel nem voltál a dolog tudatában, új hatásként éled meg.

A kép szóval rengeteg különböző háttértartalmat adhatunk. Lehetünk képesek vagy képtelenek, képzelhetünk bármit, képet alkotva lehet véleményünk bármiről, vagy valamiről képet kapva alakíthatjuk ki véleményünket. Mivel tudatunkban a kép szó sokféle formában megjelenik, használjuk bátran több mindenre, mint eddig. Rendeljük olyan dolgok összefüggését képekhez, amelyekre a felidézett kép alapján akár az egész hozzárendelt tartalom gyorsan és pontosan felidézhető. A tervrajz is a rajzok miatt lesz áttekinthető, ha csak írva lenne, tovább tartana megérteni. Időt, energiát átrendezve, egyszerűen megoldhatunk olyan feladatokat, amelyek memóriánk fejlődését eredményezik. ...

2011. november 5., szombat

Thot smaragdtáblái II.

Mottó: A Fény mindig sötétségben születik


1. A halhatatlanság fogalma

Ahogy azt a kínai gyógyászat, a spirituális tanok, vagy akár a köznyelv is megfogalmazza, az ember test-lélek-szellem egysége.

A test maga az anyag, melyet látunk tükörbe nézve. A test sok korláttal rendelkezik az anyagi világban és folyamatosan elhasználódik. Kötelességünk gondozni, mert nélküle életképtelenek vagyunk itt a Földön. Az anyagi test energiát biztosít a lélek számára.

A lélek nagymértékben energia és kismértékben anyag. Ez az a néhány gramm, amivel csökken valakinek a testtömege, mikor meghal. A lélek mivel anyagilag kötődik ehhez a bolygóhoz, csak itt életképes. Ha innen távozik a szellem, itt hagyja a lélekruhát. A lélekruha kb. 25.920 földi évet él. Ez egy égi ciklus, egy galaktikus év. A lélek maga az aura. Ezt lehet látni, érzékelni. A lélek az átmenet a külső energia és a test között. A lélek energetikai szennyeződései betegségeket hoznak létre a fizikai testben.

Minden ember egy végtelen szellem. A szellem a tobozmirigyben lakozik. Negatívan hat rá a dohányzás, a fluor, a klór.

A szellem mikor a Földre jön, kap egy lélekruhát, majd többször leszületik és megél néhány földi életet. (A tudósok rájöttek, hogy csak úgy élhet valaki egy idegen bolygón, ha oda születik, ellenkező esetben nem életképes csak mesterséges körülmények között ideig-óráig) Az élet forgatókönyvét a negyedik dimenzióban írta meg. Ez a színdarab maga a karma. A halálnak nevezett esemény a dimenzióváltás, akárcsak a születés. Átlépünk egy csillagkapun, dimenziókapun.

A szellem és a lélek mikor nem él emberi életet, akkor a negyedik dimenzióban található, ami nem más, mint az asztrál világ. Éjjel, mikor alszunk, csak a test pihen, a lélek és a szellem sosem alszik, ők a negyedik dimenzióban tartózkodnak.


Charon Viktor
Vannak olyan emberek, akik tetszés szerint átjártak vagy átjárnak a negyedik dimenzióba. Több fizikus is képes volt ilyenre, például Wictor Charon (Scherbák Viktor, 1907-1976) magyar fizikus és zeneszerző. A harmadik dimenzió korlátja az idő és a tér, a negyediké csak a tér, ott az idő nem definiált.
Az élet célja a tanulás, a megélés.


Sok gazdag ember, aki úgy hitte és hiszi, hogy már mindent elért az anyagi világban, azaz kellően sok mindent birtokol, szeretne örökké élni és uralkodni, ezt tekinti halhatatlanságnak. Valójában ez teljesen más. A halhatatlanság azt jelenti, hogy a szellem és lélek páros mikor leszületik, teljes mértékben tisztában van eddigi életeivel, annak tanulságaival, tapasztalataival. Addig, míg a legtöbb ember semmire sem emlékszik korábbi életeiből, addig aki halhatatlan, az mindenre emlékszik. Nem lehet az anyagi testet végtelenül sokáig hordani, mert folyamatosan elhasználódik, éppen úgy, ahogy egy inget sem tudunk egész életen át hordani, mert bepiszkolódik, elhasználódik, elszakad. Időnként le kell cseréljük. Természetesen igyekezni kell, hogy jó állapotban tartsuk testünket, de itt komoly korlátok vannak. Maga Thoth is, aki hosszú életet biztosító spirituális technikákból többet is birtokolt és alkalmazott, többször leszületett, tudatosan, célirányosan.

2. 25.920 év

A Föld forog a saját tengelye körül, melynek egységnyi periódusa egy nap. Másodsorban forog a Nap körül, melynek egységnyi periódusa az év. Maga a Naprendszer is elliptikus pályán kering a galaxis középpontjához képest, ez a galaktikus 1 év, ami kb. 25.920 földi év. A tudósok különböző számításai módjai között 10-20 éves eltérés szokott lenni, ezért gyakran emlegetik úgy, hogy kb. 26.000 év.

Mikor a Naprendszer a galaxis középpontja felé halad, akkor az emberiség életében mindig a megvilágosodás játszik szerepet, a tudatszint emelkedése. Mikor a Naprendszer az elliptikus pályáján távolik a galaxis középpontjától, akkor a butulás, a felejtés tapasztalható. Olyan ez mintha az űrállomásról néznénk a Földet. Az egyik felén éjszaka van, míg a másikon világos. Az egyik felén alszanak az emberek, míg a másikon élik életüket. A napszakok hasonlóak, azonban minden nap különböző. Így a Föld életében a 26.000 év is mindig más. Nem ugyanaz ismétlődik, hanem hasonló egy másik síkon, mintha egy rugóra néznénk, körkörös, de mégis halad egy másik irányba is, felfele. ...

Rólunk

Ha talán valami olyat vársz, amit te magad sem tudsz megmagyarázni, hiszed, hogy eljöhet a változás, de kevés a tény, amire alapozhatsz? A sok kérdésre, válaszok helyett, újabb kérdéseket kapsz? Hidd el, nem vagy egyedül! Gondolkodj velünk olyan témákban, amelyek tágítják tudatod! Szeretettel várunk!

Könyv ajánló

  • Drunvalo Melchizedek - Az élet virágának ősi titka I-II
  • Balogh Béla - A végső valóság
  • Balogh Béla - A tudatalatti tízparancsolata
  • Zecharia Sitchin - A tizenkettedik bolygó
  • Zecharia Sitchin - Az Istenek városai
  • Zecharia Sitchin - Dimenziókapu
  • David R. Hawkins - Erő vs. erő
  • David R. Hawkins - A valódi ÉN hatalma
  • A hetedik pecsét feltörése

Népszerű bejegyzések