iwiw 2011

2011. december 28., szerda

A téli napforduló eredete

Ez év december 22-re virradó hajnalra közel hajolnak hozzánk szellemvilágba költözött őseink, hogy megosszák velünk bölcsességüket. Figyeljük a jeleket, értsük meg üzenetüket, és ha ráhangolódunk ezekre az energiákra, megérthetjük őseink kultúráját, ezáltal saját eredetünk nyomára is rábukkanhatunk. Tudósaink az Univerzum távoli szakaszaiban eredetünk után kutatnak, de a nagy kérdésekre, hogy kik vagyunk és miért vagyunk, őseink legendáikban megadták a választ. Bár azok is az Ég és a csillagok felé mutatnak, ha hiszünk bennük, talán közelebb kerülhetünk a rólunk alkotott képünk kirakásához. Az ősi legendák és a modern tudomány egy irányba mutatnak, de más úton járnak, és folyamatos fejlődésével az utóbbi igazolja a jeleket rejtő ősi legendák történetét. Egyszer talán eljön az idő, mely meghozza a felismerést, és emlékeink haza vezetnek minket. Korábban már említettem a közeledő téli napforduló ősi ünnepét, de most vizsgáljuk meg az eredetét. Egy régi sumér legenda az alapja ennek a spirituális ünnepnek.
A Barlang Asszonya érkezik, fekete fátylakba burkolózva, hogy megnyissa a kaput, amely elvezet lelkünk ismeretlen részeibe, és eddigi ismereteink szerint a fény erejével, új erővé alakít át mindent, ami már nem szolgál minket.

A magyar Turul sólyom szakrális működési rendje az ősvallásunkban csak akkor érthető, ha visszatérünk a sumér vallásban betöltött szerepéhez. Ez szorosan kapcsolódik a csillagmítosz égen futó aranyszarvasához; a NAP-hoz. A sumérok a napot (UTU, UDU=üdű=üdő=idő) hatalmas agancsú szarvasként képzelték el, aki szarvai között a fényes napkoronggal végzi futását, így éri el pályája csúcsát napisten havának 21. napján, a teljes fény ünnepén. Azt a napot, amelyen a leghosszabb ideig süt a nap, és amelyen a legrövidebb az éjszaka ULLU-nak nevezték. Ennek az ellenpárját, a téli napforduló idejét, amikor a napot a rövid fény után beköszöntő teljes sötétség uralja; TURUL-nak. Az "elgyengült fény vagy a "visszatérő fény" ünnepének. Ekkor az Égi Istennő, INANNA elküldte madarát IMDUGUD-ot, hogy a holtponton segítse túl az elgyengült, térdre rogyott szarvast, SABA-t és az megkezdhesse felemelkedését a sötétség honából. - így szól a legenda! A történet jó ötezer évre nyúlik vissza.

Kik is a történetben szereplő személyek?

Inanna nevét kevesen ismerik, pedig ott van ő minden nőben. Inanna egy sumér királynő volt. A legenda szerint minden hatalmat a nőiességével ért el. Ő volt a Szerelem és a Harc istennője, a Menny és a Föld királynője. Vénusz, Aphrodité és Boldogasszony. Itt felismerhetjük az első összefüggést, ami már ismerős lehet számunkra. A sumér szövegek meglepő részletességgel tájékoztatnak Inanna (Istár) utazásainak előkészületeiről. Pontról pontra leírják, hogyan készül fel az istennő az utazásra a csillagok közé. Walther Andrae 1903-1914 között Assurban az Istár templom romjai között találta meg azt a szobrot, amely azóta a paleoasztronautika egyik nagy emblematikus példájává vált. A témát kutatók "földönkívüli űrhajós istennő" néven nevezik a szobrot, melyen olyan készülékek láthatóak, amelyek leginkább egy modern pilóta felszerelésre emlékeztetnek. Imdugud, a hatalom megszemélyesítője, az ország védője a suméroknál, akkád neve Anzú, Zú. Oroszlánfejű sasként ábrázolták, mely az Innana által elültetett halub fán fészkelt.

"Nincs kétség, az áradás szította fel a föld mélyének tiszta vizeit; ezek, s a föld sziklái nemzették; a neve Imdugud."
"Ott volt a teremtmény, feje, akár az oroszláné, s hátán sasnak szárnyai. Látása is félelemmel töltötte el a mennyet és a földet. Úgy bömbölt, akár a mennydörgés, s karmai akár az oroszláné. Imdugud kitűnő, természettől született őrző. Ezer éveken át szolgált Imdugud a hely őreként. Imdugud szobrai szolgáltak őrként a kapuátjáróknál, hogy védjék a mögöttük lévő termeket."


Saba, a szarvas pedig, egy kozmikus jelkép, fény jelkép, égi eredetű hatalmat és erőt jelképez. Napállat, mely agancsain hordozza a napot. Évente lehullatott és újranövesztett agancsai miatt a fához kapcsolódó egyetemes jelkép. Így az örök megújulást, újjászületést jelképezi. Ágas-bogas agancsát sokan az életfával azonosítják. A hosszú életnek, a halhatatlanságnak, a bőségnek és a termékenységnek a jelképe. A szarvas és az agancs jelképiségéből született meg később az akkádok szarvas korona ábrázolása.

A turul a magyar eredetmondák mitologikus madara. Kézai Simon szerint Attilától Géza fejedelem idejéig a koronás fejű turul volt a magyarság hadi jelvénye. Legendáink így említik: ...

A természetet nem kihasználni, hanem megismerni kell!

A városi élet viszonylag új találmány. Őseink történelme folyamán sok olyan közösségről hallhattunk már, akik több ezer fős városokba tömörülve élték életüket. A legősibb város leleteit kb. 10.000 évvel ezelőttről tárták fel, legalábbis a régészeti leletek ezekről az adatokról számolnak be. De mi lehetett az az ok, ami a felmerülő sok nehézség ellenére, hagyta, hogy mégis olyan esemény kialakulásához vezessen, amely még a ma élő ember életét is befolyásolja?

Mielőtt az első városok kialakultak volna, elődeink a természetben, annak törvényei szerint élve, vándorló életmódot folytattak. A természet adta lehetőségek ismerete és azok felhasználása, lehetővé tette a közvetlen kapcsolatot az ember és környezete között. Otthonaként tekintett a völgyek és hegyek, erdők és mezők, folyók és tengerek alkotta világra, amely minden igényét kielégítette, megoldással szolgált a felmerülő problémákra, csak fel kellett ismerni a lehetőséget a környezetében. Sosem hagyta magára az embert, mindig támaszt nyújtott a számára. Mégis megtörtént, hogy az ember megszakította a kapcsolatot az egykor otthonaként szolgáló természettel, és az évek múlásával a köztük lévő távolság egyre csak nő.

Vajon miért hagytuk, hogy mindez megtörténjen?

Őseink felváltották a vándorló életet a zsúfoltságra, amely életüket nehezebbé tette. Azelőtt vadászó, gyűjtögető életmódot folytattak, az évszakokkal együtt mozogtak. Ma viszont az emberiség több, mint a fele már városokban él...

Miért jöttek létre a városok?

Az első lépés a mezőgazdaság elterjedése volt. A történelemben először felesleget termeltek élelmiszerből. Ezt neolitikus forradalomnak nevezzük. Az első települések lakói földművesek és állattenyésztők voltak. Olyan sár és vályogtéglákból épült építményekben laktak, amelyek még nem hasonlítottak a mai modern városokhoz. Utcák híján inkább méhkaptárhoz voltak hasonlóak. Megoldást kellett találniuk a hulladék és a betegségek elterjedése ellen. Az első feltárt városok kb. 9.000- 10.000 évvel ezelőttről származnak. A feltárt leletekből arra következtethetünk, hogy egyértelműen a letelepedésre rendezkedtek be. A szoros közelség azonban elkerülhetetlen körülményekkel járt, a köztisztaság miatt megvoltak a városi élet nehézségei. Az összegyűlt szemétből származó bűz könnyen ide vonzhatta a bogarakat, legyeket, melyek különböző betegségek elterjedéséhez vezettek. A vándorló életmód megköveteli a könnyű mozgást. Állandóan a természetben éltek. A megjelenő hódítók földbirtokot akartak maguknak, kihasználták erőbeli fölényüket, elfoglalták a bennszülöttek által lakott területeket, így egy hosszú időkön át élő, ősi kultúrát tettek semmissé. Első ránézésre a városi élet könnyebbnek tűnik, de a földművelés és állattenyésztés nehéz munkával jár. A városi élet új betegségeket eredményezett.

A világ egyik első városa a mai Jericho volt, 10.000 évvel ezelőtt alapították. Olyan hatalmas falakat és tornyokat tártak fel a régészek, melyeket csak védelmi céllal emelhettek. A városok kialakulásával, az elraktározott élelmiszert és a letelepedett életmód eszközeit védeni kellett. Amikor a vándorló közösségeket valami veszély fenyegette, továbbállhattak, de a városi embereknek harcolniuk kellett. A földművelés lényege, hogy amit elültetünk majd learatunk, azt elraktározzuk. A vadászó, gyűjtögető életmód szabálya lehetett, hogy nem raktározunk semmit. Elosztják egyenlően, és elfogyasztják, felhasználják amijük van. A készletek felhalmozása, és esetleg más közösségekben ezek hiánya a politika kialakulását eredményezte. Elkerülhetetlen a hatalom és a föld birtoklásáért űzött harcok kialakulása, ami egykor közös volt, most háborúkat eredményezett. További probléma, hogy voltak olyan emberek, akik sikeresebben termelték javaikat és óvták meg őket. Ezzel megszületett a szegénység és a gazdagság fogalma, ami nagyban megkülönböztette az embereket egymástól. A városok fejlődésével megszületett a gazdag elit megjelenése. Megjelentek azok az intézmények, amelyek az elitet szolgálták. Ezek megjelenése fizikálisan és szimbolikusan is elválasztotta az uralkodó osztályt a közemberektől. Az elitnek viszont szüksége volt a közemberek munkájára, kézművesek, földművesek, kovácsok, stb. Mindez a társadalmi egyenlőtlenség kialakulásához vezetett. A többségben lévő közemberek életét a szűk elit határozta meg. Egy társadalmi és gazdasági rendszerből való kitörés nem lehetetlen, az elit réteg uralma csak illúzió. A virágzónak tűnő városok, a kizsákmányolt közemberek munkájára épülnek. Egyik ember alkotta birodalom sem örök életű, mind megbukott a történelem folyamán. Ha túlzott mértékben kihasználjuk a természet forrásait, pusztulásra számíthatunk. Modern életmódunk megállíthatatlannak tűnik. Városokba gyűlünk össze, és ott mégis vallásunk, társadalmi helyzetünk, nemzetiségünk szerint csoportosulunk.


Nem vagyunk összetartóak, pedig egységet kellene alkotnunk, és mégis ugyanolyan problémákkal küzdünk, mint sok ezer évvel ezelőtt. Nem tanulunk múltunkból. Minden városnak vannak gazdag és szegény negyedei. Ameddig ez a különbség egy városon belül érezhető, mindegy, hogyan építjük lakóövezeteinket, mert a társadalmunk fejlesztése előbbre való. Vezetőinknek ezeket az elveket kellene felismerniük, egyensúlyt teremteni. Manapság hallhatunk olyan eredményekről, amelyek a technika fejlődésének köszönhetően a letelepedett ember javait szolgálnák, de a jelenlegi rendszer ezeket a találmányokat nem támogatja, mert nincs haszna belőle. A természetből fakadó energiák felhasználása otthonainkban, a RepRap-nak nevezett 3D nyomtató elterjedése, mind életünk könnyebbé tételét eredményezné. Aki nem ismerné ezt az eljárást: ez egy önreprodukáló gép, ami a megadott anyagokból lehetővé teszi, hogy bárki, bármikor készíthessen egy adott tárgyat. Úgy működik, mint egy nyomtató, csak nem papírra nyomtat, hanem anyagból, a térben egy 3d-s modellt készít. Láttam olyan verzióját is, ami egy lakóházat készített a megfelelő anyagokból. Már létező technológia, de feltalálója homályban burkolózik. Az ehhez hasonló találmányok bevezetése, a társadalmi felfogásunk megváltoztatása, új alapokra épülő, boldog életet nyújthatna a természet alkotta modern városokban élő, tudatos ember számára.

2011. december 11., vasárnap

A Pálosok nyomában

"…készítsétek föl szíveteket a küzdelemre, és mindenben jövevénynek tekintsétek magatokat a földön."

Fényes kard és fehér csuha, a magyaroknak áldott, harcos csoda.
Emlékkönyvedbe ezt írd, magyar! Szívbe zárt szép emléket feledni nem lehet, fehér barátokat száműzni nem lehet.

Van egy régi magyar hagyomány, amit a magyar középkor elejétől kelteznek, pontosabban azóta vált ismertté. Ami persze nem azt jelenti, hogy akkor is keletkezett. Arról van benne szó, hogy a világot megismerni óhajtó embernek végig kell mennie egy alagúton, ami barlang is egyben (!). Ennek az alagútnak van egy spirituális és fizikális jelenléte, valósága is. Ha a megismerni vágyó lélek végigmegy ezen a bizonyos alagúton elérte a célját. Ettől kezdve a "tükör általi homályosság" eltűnik, az anyagi világ mögötti örök világot látja meg a maga örök törvényeivel. Egyszóval "színről színre" fogja látni. Ehhez a látáshoz nem kell más, "csak" isteni kegyelem és az alagút végigjárása. Persze ezt az "alagutat" vagy "barlangot" a testben is végig lehet járni a lélek segítségével, hagyja ránk ezt a megismerést a hagyomány. Sőt, eddig már sokan végig is járták, és ezután még sokan végig is fogják járni eme "alagút" testbe zárt útját. De ezt az utat megjárt lélek ez után az út után a földi "alagút" iránt nem mutat majd semmilyen érdeklődést. Ellenben az a lélek, aki egyszerre járta meg az ég és föld, a test és lélek, a mélység és magasság misztikus útját, az mindkettőhöz egyformán fog ragaszkodni. Isten arcát meglátja majd ott fönn a mennyben és itt lenn a földön is. Felismeri és látja Őt a testében a lélek ruhájában, felismeri és látja Őt a természetben, felismeri és látja Őt a hazájában, ott, ahol a rá kiszabott földi életét leéli.

Íme itt, a szakrális hagyománynak ebben a fellebbentett bugyrában ismerünk rá annak a kötődésnek a spirituális szükségszerűségére, ami a pálosokat az alagutakhoz, barlangokhoz fűzi. Így válnak a látszólag értelmetlen dolgok mély értelmű valóságokká. Nos, ezeknek a spirituális, rejtett mélységeknek az ismereté­ben, mondhatjuk úgy is magasságában, ereszkedjünk le a dolgoknak a pálos mélységéig.

Az egyetlen magyar alapítású szerzetesrend, a pálosok története mindig is szorosan kapcsolódott az ország sorsához. Pázmány bíboros a következőt jövendölte: Édes hazám a pálosokkal lettél naggyá, és a pálosokkal fogsz elpusztulni. Árva Vince atyát, a rend utolsó képviselőjét hallgatva csak erősödik az az érzésünk, hogy az évezredek homályába visszanyúló ősi magyar rend újjászületéséért senki se rajong igazán.
A magyarság kivételes helyzetben van, hiszen ritka, hogy saját szerzetesrendje legyen egy nemzetnek, amelyet a nyugati egyház jogrendszere szerint 1250-ben alapított Boldog Özséb a pilisszántói Hármas-barlangban. Mindig is foglalkoztatott a pálosok eredete. Eddigi kutatásaim alapján azt mondhatom, hogy ez a rend az ősi suméroktól eredeztethető. Érdekes módon védőszentjüknek egyiptomi Remete Szent Pált választották, aki időben és térben egyaránt távol esett a középkori Magyarországtól. Remete Szent Pál Egyiptomban, Thébában remetéskedett a IV. században, kezdetben a keresztényüldözés miatt kellett rejtőzködnie.
A közelben van az a terület, amit - a mai szóhasználatban - a sumírok által lakottnak nevezünk. Szintén a közelben van a mai Örményország, ahol a világon először lett államvallás a kereszténység. Olyan véleményt is olvastam, hogy a magyar Szent Koronát is az örmények főpapja tervezhette. Nincs messze Ephesus, ahol a zsinaton dogmaként kihirdették, hogy a boldogságos Szűz Mária Istennek anyja. Mindig is feltűnőnek találtam, hogy a középkori Magyarországon egy közel ezer évvel előbb és több ezer kilométerrel távolabb élt remetét miért választanak védőszentté, hacsak nincs valami szorosabb, talán kevésbé ismert kapcsolat közöttük. Elképzelhető, hogy a rend valójában sokkal régebbi, Boldog Özséb "csak" Róma számára tette elfogadhatóvá.
Ismeretes, hogy miután Nagy Lajos királyunk a velenceikkel háborúba keveredik, majd megnyeri a háborút, Remete Szent Pál holttestét kéri hadisarcként. Valóban. Ez a kérdés is mindig izgatott. Ha csak a rend védőszentje és semmi más kapcsolat nincs közte és a magyarok között, akkor Nagy Lajos miért ragaszkodott hozzá annyira, hogy hadisarcként kérje? A legmegbízhatóbb főpapokat, embereit küldi érte, hihetetlen nagy ünnepélyességgel hozza a budaszentlőrinci pálos kolostorba. Érdekes az is, hogy ez az idős egyiptomi remete a magyar kisgyermekeknek lesz a védőszentje, a koporsójához viszik gyógyulni őket.
Remete Szent Pál tisztelete mellett pártfogását is élvezte az ország. A királyok a sírjához mentek imádkozni, hogy segítse az országot, az oltalmába ajánlották hazánkat, ami megint csak furcsa, hogy miért egy ilyen távoli szentet helyeztek a középpontba. Pontosabban ez is azt bizonyítja, hogy a rend, illetve a magyarok eredete az egykori sumérok földjére vezethető vissza.
Lehet, hogy pontosan ez a sumér eredet az, ami miatt bizonyos körök máig nem "örülnek" igazán ennek a rendnek? ...

2011. december 8., csütörtök

Régészeti rejtélyek

Napjaink történelem oktatásában (is) radikális reformokat lenne szükséges véghezvinni. Egyre több olyan részlet kerül napvilágra, amit a szakemberek nem tudnak megmagyarázni, így hát inkább letagadják, kétségbe vonják azokat. Amit pedig végképp nem lehet letagadni, azt egész egyszerűen elhallgatják. Hasonló a helyzet a földönkivűlieket illetően, vagy éppen a régészet területén is. Számos olyan kutatási eredmény kelt már szárnyra, amely határozottan igényli, hogy némely eddigi elképzelésünket alaposan megváltoztassuk a régmúlt embereiről. Etiópiában 5,8 millió éves emberi csontokat találtak, míg a Kenyában előkerült "Millenium Man" 6 millió éves, csakúgy, mint a csádi Dzsuráb-sivatagban fellelt koponyamaradvány. Más leletek arra szolgálnak bizonyságul, hogy már az őskorban is végeztek bonyolult koponyaműtéteket, melyeket a páciensek túl is éltek. De találtak olyan konzerválódott emberi hajat is, mely kora 12.000 év, azonban a DNS vizsgálatok során nem tudták besorolni egyetlen eddig ismert rasszba sem. Bőven lehetne még folytatni a sort, de most nézzük meg néhány különösen elgondolkodtató lelet történetét kicsit bővebben is.

Uráli domborzati kőlapok

A Pravda 2002. áprilisi számában lehetett olvasni Alexander Nyikolájevics Csuvirov - a Baskír Állami Egyetem alkalmazott fizika tanszék vezetőjének - nagyszerű felfedezéséről. A professzor 1999-ben Csandar falu közelében olyan többmillió éves kőlapot talált, amire ismeretlen technikával az Ural hegység háromdimenziós domborzati térképét gravírozták bele, gátakkal, csatornákkal együtt. A kőlap mérete 1,48 x 1,06 méter és 16 cm vastag. Háromféle kőzetréteget azonosítottak be rajta, melyeket külön lehetett felvinni. Az első egy dolomit réteg, a második domborzati rész diopszidüveg, míg a harmadik védőréteg egy néhány milliméteres kálciumporcelán. A megmunkálás mikéntje eddig teljesen tisztázatlan, ám mindenképpen a legmodernebb technikai eszközökkel kellett hogy elkészítsék. Több szakember is vizsgálta a leletet és egyöntetű véleményük szerint a térkép olyan pontos, hogy azt csak műholdkép segítségével lehetett elkészíteni. Csuvirov szerint a térkép pontosan megfelel annak a képnek, amilyen az uráli táj volt évmilliókkal ezelőtt. Szavait idézve: "Főként az egykori ufai kanyon döbbentett meg minket, amely egy évmilliókkal ezelőtti tektonikus törés a földkéregben Ufa és Sztyerlitamak között. Az idők során a föld ismét összezárult ezen a helyen - a mai Urshak folyó ágyában. Érdekes módon a kanyon egykori folyása pontosan van ábrázolva a térképen".
Ezen kívül ismeretlen eredetű írásjelek is találhatók a lapon, valamint két jelzőpontként szolgáló kagyló, melyek érdekessége, hogy az egyik egy olyan fajhoz tartozik, amely 50 millió évvel ezelőtt eltűnt, a másik pedig 120 millió évvel ezelőtt bukkant fel. Csuvirovék egy újabb riportban arról számoltak be, hogy tudomásuk van öt további hasonló kőlapról, melyek vélhetően az előző folytatásai, de még pénzügyi forrásokra van szükség a teljes feltárásukhoz.

Weissenhorni rovásírásos kőtáblák

Wolfgang Keck - aki később régész lett - még gyermekkorában kapott ajándékba kilenc különleges zsírkő táblát egy ismerősüktől, akik a bejárójukhoz rendelt kövek között találták azokat. A táblák érdekességei azok a rovásfeliratok, melyeket megvizsgálva a helyi régészük sehogyan sem tudott beazonosítani. A kövek később a Bajor Tudományos Akadémiához kerültek véleményezés végett, ám az eredmény több kérdést vetett fel, mint amennyit megválaszolt. Hans-Walther Roth vizsgálata szerint valószínűleg sírtáblácskák lehetnek a kövek, s a feliratok a halottak nevei. Ám az írásjelekkel kapcsolatban már nem tudott konkrétumokkal szolgálni, azonban az etruszk íráshoz hasonlónak tartják azokat. Hasonló volt a helyzet a franciaországi Weilerben, ahol kb. 3000 tárgy került napvilágra, sok közülük sajátságos írásjelekkel díszítve. Korukat Kr. e. 15.000 – 17.000 közé datálják, amikoris az eddigi felfogásunk szerint még nem is létezett írás! ...

2011. december 7., szerda

Ley-vonalak

A Földünknek, akárcsak az élőlényeknek, megvan a maga "érrendszere". Csak míg az élőlények ereiben vér folyik, addig szülőbolygónk megfelelő áramlási rendszerében energia. A globális léptékű energia-áramlási rendszer feltérképezésében Sunderson - amerikai, valamint Nyikolaj Goncsarov szovjet kutató tette meg az első lépést.. Sikerült ugyanis felismerniük a rendszer geometriáját. Miután felismerésüket magán a földgömbön ábrázolták, 12 szabályos ötszögből és 20 szabályos háromszögből álló elrendezést kaptak. Amikor munkájuknak nekifogtak, igazából nem ilyesfajta rendszert kerestek, pusztán a Föld különleges pontjait kívánták feltérképezni, nagy léptékben. Olyan különleges pontokat, ahol hajók, repülők tűntek el, úgymond tehát a "végzetes térségeket" azonosítottak be, mint amilyen pl. a Bermuda-háromszög, az Ördög-tenger, vagy az Afar-háromszög. Munkájukat folytatván, az egyes "végzetes térségek" mellett, feljegyezték a földmágnesesség rendellenességeinek, a szélsőséges légköri nyomásváltozásoknak, a legpusztítóbb szélviharoknak a megjelenési helyeit, a jellegzetes egyirányú légáramlásokat, az ásványi kincsek leggazdagabb lelőhelyeit, az óceánok mélyén húzódó hegygerinceket és begyűrődéseket, a vulkánikus tevékenységről és földmozgásokról legismertebb pontokat, az óceánok áramlatainak gigantikus méretű örvényeit, sőt, még a madarak legfontosabb telelőhelyeit is.
A régmúlt legfontosabb színhelyei ugyancsak e geometriai rendszer csomópontjaiban találhatók: Egyiptom, az Indus-völgyi civilizáció, Észak-Mongólia, Írország, Húsvét-szigetek, az ősi Peru, stb.
A Föld "végzetes helyeit" megfigyelve azt tapasztaljuk, hogy az őket övező misztikumot nyugodtan félretehetjük, a térképen adódó hálózati pontok ugyanis éppenséggel a legnagyobb mágneses anomáliákat jelzik, napkitörésekkor itt fejlődnek ki a legerősebb mágneses viharok. Ugyancsak ezeken a helyeken a legerősebbek a hurrikánok és a tengeri örvények. Mind-mind igen fontos tényező az ember-alkotta szerkezetek "eltűnésére". A Földünkre borított háló azonban egyes, földtani és/vagy egyéb jelentőséggel bíró helyszíneket nem jelöl. Talán a rendszert még tovább kellene finomítani. Ehhez természetesen sokkal jobban meg kell ismerni annak működését.

A Ley-vonalak rendszere

A teljes szülőbolygónkat behálózó energiarendszernek megvannak a jóval kisebb léptékű, de számunkra nem kevésbé érdekes "helyi" változatai is. Alfred Watkins munkássága nyomán ezek az energia-áramlási csatornák kapták a Ley-vonalak elnevezést. A vonalak mentén elhelyezett ingókövek nemcsak iránymutatóként szolgáltak, hanem energia-fókuszáló szerepük is volt, hiszen pl. a pákozdi Pogánykő közelben 12, különböző erősségű Ley-vonal találkozik. Meghatározott helyeken "gyógyító-köveket" állítottak fel tízezernél is messze több évvel ezelőtt élt őseink.

Egyes megalitikus emlékhelyekről, mint amilyen pl. a Nagy-Britanniában található Moel Ty Uchaf, azt tartják, hogy gyógyító energia áramlik bennük, ám a felállított kövek villámokat és mennydörgést is képesek előidézni, sőt, időnként állítólag odébb vándorolnak. A köveket megérintve az emberek egy része bizsergést, olykor áramütést érez. E jelenségről elsőként Dion Fortune tett említést 1936-ban. A szent helyeket "energiaközpontoknak" nevezte. Arthur Lawton 1939-ben megjelent könyvében felismerte a kapcsolatot az ősi emberek által elhelyezett építmények és a kozmosz között. ...

Mennyire hiteles a Biblia?

Vajon igazuk van a keresztényeknek, tényleg a Bibliában vannak az első elbeszélések a világ keletkezéséről? Egy biztos, nem hagyhatjuk figyelmen kívül a tényt, hogy a sumérok már ezer évvel korábban leírták a Szentírásban található történeteket, az egyiptomi vallásban megtalálhatók azok az elemek, történések, amelyek az Ószövetségben

Több millió keresztény hívő napjainkban is meggyőződéssel vallja, hogy a világ keletkezéséről szóló első elbeszélések a Bibliában találhatók. Pedig ma már bizonyosan tudható, hogy az Ószövetség legrégibb részeit sem írhatták korábban a Krisztus előtti első évezrednél, miközben például a legtöbb sumer írásos emlék ennél az időponttól legalább ezer évvel korábban keletkezett. Ráadásul a sumer szövegek számos elbeszélése szinte szóról szóra megegyezik a bibliai legendákkal. A sumerok megírták a világ teremtésének történetét, a bűnbeesését, a vízözönét, de még a tízparancsolatét is, csak éppen nem a zsidók szemszögéből, hiszen Isten választott népe akkoriban még nem is létezett…

A zsidó és keresztény hagyományok szerint a világ teremtéséről Mózes első könyvéből értesülhetünk. Ezt tartják hiteles forrásnak, mivel ezt maga Isten sugalmazta Mózesnek, kiválasztott népe vezetőjének, a prófétának. De vajon bizonyítható a Biblia hitelessége, az, hogy a benne foglalt történeteket korábban egyetlen más nép mitológiája sem ismerte? Ellenkező esetben ugyanis tudható, hogy Isten első prófétái nem a zsidók közül kerültek ki, ami egyben azt is jelenti, hogy nem a zsidók voltak a kiválasztott nép, ők csak átvették valaki másnak a hagyományait, lemásolták egy másik nép mitológiáját (amire később is akadt példa az emberiség történelme során). Más szóval: mégsem a Biblia az isteni igazság egyedüli forrása.

Ma már tudjuk, hogy történelmi hitelesség szempontjából az Ószövetségben leírtak aligha állják meg helyüket. A legtöbb eseményt nem támasztják alá régészeti, történeti bizonyítékok, vagy ha mégis találtak nyomokat a tudósok, akkor azok a nyomok más korból és más néptől erednek. Ezt már a keresztény egyházak sem tudják tagadni. A Vatikán teológusa, Norbert Lachwin híres tanulmányában ismerte el, hogy az Ószövetség ideje előtt is éltek próféták, akik Isten üzenetét közvetítették az emberiségnek, és a hittudomány hibát követett el, amikor nem foglalkozott az Ábrahám előtti idők emberének Istennel való kapcsolatával. Ez a megállapítás nyílt bevallása annak, hogy a Bibliában leírtak egy jóval ősibb mitológián alapulnak; egy másik, talán már elpusztult civilizáció emlékeit mesélik újra. Erre utal az is, hogy az Ószövetség nem a zsidó vallás, hanem az egész világ története. A Biblia ugyanis a világ teremtésével kezdődik, elmeséli Ádám és Éva, valamint azok leszármazottainak történetét, az özönvizet, és csak ezután tér rá a pátriárkák, azaz a zsidók történetére. A kérdés az, hogy ha nem a zsidók szemszögéből, akkor kinek az emlékei alapján beszél az Írás az emberiség őstörténetéről?

Nos, a választ a Teremtés könyve rejti

Amikor arról ír, hogy az első pátriárka, Ábrahám Ur városában született Ábrám néven. Innen vándorolt el családjával Kánaán földjére, ahol megkötötte szövetségét Istennel, ezután pedig az ő ivadékaiból lettek Izrael gyermekei. A várost sokáig csupán mitikus helynek gondolták, míg 1854-ben egy J. E. Taylor nevű angol diplomata nem bukkant Dél-Mezopotámiában néhány agyaghengerre egy elhagyott dombon. A hengereken talált sumér nyelvű felirat egyértelműen tudatta, hogy azon a helyen állt egykor Úr-Nammu király városa.

Taylor felfedezése óta rengeteg ékírásos agyaghenger feliratát sikerült megfejteni, s ezekből kirajzolódott a gazdag sumér mitológia. Szerepel benne a Teremtés, Éva, az édenkertben élő asszony, aki megkóstolta a tiltott ételt, Emesh és Enten (Káin és Ábel eredetije), Utnapistim, a vízözön hajósa, aki hajójára vitt "egy-egy párral az élő fajokból, hogy magjuk ne vesszen", a megszaporodott emberek nyelvének összezavarása, az isteni törvények átadása (ezeket őrizte meg Hammurápi híres törvénykönyve) és több olyan történet, amely a Biblia szerint ugyan a zsidókkal esett meg, de amelyeket sosem tudtak elfogadható bizonyítékokkal alátámasztani. Természetesen azért, mert ezek a sumér történelem és mitológia részei voltak; Ábrahám vitte magával őket Ur városából, ő mesélhette ezeket utódainak, akik generációk múlva már saját népük történeteként élték meg a sumér legendákat…

Forrás: Hihetetlen magazin, Reine

2011. december 6., kedd

Antropológiai érdekességek

Már többször hallhattunk a múltban óriásokról, nephilimekről, akik az emberek között éltek. Talán néhány régészeti lelet megismerése közelebb hoz minket, az amúgy csak legendákban hallott lényekről. Adatok, melyek e titokzatos lény egykori létezéséről tesznek tanúbizonyságot:

Egy 1926. május 14.-i, Nayarit-i (Mexico) újságkivágás szerint D.W. Page és F.W. Devalda kapitányok olyan óriásfaj csontjait fedezték fel, akik átlagban 10 láb (3 m) fölötti magasságúak voltak. A helyi legendák szerint Ecuadorból származtak. Erről semmi többet nem lehetett hallani, de ez nem meglepő; az "óriás" szótól bármelyik tudósnak - képletesen szólva - égnek áll a haja. De a több tucat óriási csontvázak kiásása, világszerte megdöbbentette a régészeket.
Mindemellett Josephus Flavius, az isz. első századi hírneves zsidó történész is leírja, hogy az óriások teste olyan nagy, és arckifejezésük annyira különböző más emberekétől, hogy megdöbbentő látványt nyújtottak. Hozzáteszi még, hogy az ő idejében az óriások csontjai még mindig ki voltak állítva.

A legkorábbi jelentések az óriás-csontok megtalálásáról még Krisztus előttiek. Íme néhányuk:

I.e. 600 - Sparta megtalálja Orestes óriás-csontjait.
I.e. 500 - Kimon felfedezi Thescus óriási csontjait.
I.e. 200 - Euphorion óriás-csontokat talál Samos-ban.
I.e. 100 - Anteaus óriási csontjait látták Marokkóban.
I.sz. 1 - Augustus óriás-csontok múzeuma Capri-n, Tiberius birodalma; Orontes óriás csontjait fedezték fel Szíriában.
I.sz. 100 - Ajax óriási csontjait felfedezték Rhoetumnál; óriási csontokat állítottak ki Nitriában, Egyiptomban.
I.sz. 200 - Solinus óriási csontokat ír le Pallene-ben és Krétán.
I.sz. 500 - Óriás csontokat mutattak be Konstantinápolyban.

15 láb (4.5 m) magas emberi csontvázat találtak Dél-Kelet Törökországban az 1950-es évek vége felé az Eufrátesz völgyében útépítés alkalmával. Sok sírt ástak ki itt, amelyek óriási csontokat tartalmaznak. Maximinus Thrax római császár i.sz. 235-238. Ez egy 8 láb 6 hüvelykes (2 m 62 cm) csontváz volt.

Egy 19 láb 6 hüvelykes (5 m 97 cm) emberi csontvázat találtak i.sz. 1577-ben egy kidőlt tölgyfa alatt a luzerni kantonban.
I.sz. 1456-ban egy 23 láb (7 m) magas csontvázat találtak egy folyó mellett a franciaországi Valence-ben. 

Egy 26 láb 6 hüvelyk (8m 10 cm) magas csontvázat találtak i.sz. 1613-ban a franciaországi Chaumont várának közelében. Az már emberi ésszel alig felfogható és hihető, hogy két különálló, egyenként 36 láb (10 m 97 cm) magas ember maradványait tárták fel karthágóiak i.e. 200-600 körül.
Óriás ember csontvázát - melynek hiányzik a feje - ásták ki El Boquin-nál, a Mico folyó mentén, a Chontales térségben. A bordák egy yard (91 cm) hosszúak és négy hüvelyk (10 cm) szélesek, és a sípcsont túl nehéz, hogy egy ember elbírja. A "chontales" egy indián szó, "vademberek"-et jelent. ...


2011. december 4., vasárnap

Az idő és a tudat kapcsolata II.

A tudást lehet megszerezni, birtokolni, és továbbadni. Még lehet eltitkolni is, de eltüntetni nem. Az idő és a tudatunk kapcsolata, ezt lehetetlenné teszi.
A vágy tévedésen alapszik, ezért hiábavaló. A vágy valódi forrása a vágy tárgyának ismeretlensége. A vágynak valójában nincs is tárgya, ez megfelelő tudatosság elérésével nyilvánvalóvá válik. A vágy oka a tudatosság hiánya. Ezért is fontos lehet számunkra az ismerete, olyan szintre emelheti gondolkodásmódunkat, hogy ne kelljen többé titkok közt, bizonytalanságban, félelemben élnünk.

A tudat mindennapi értelemben vett fejlődése olyan strukturálódás, amelynél a tudatszintek közötti kapcsolat kölcsönösen egyértelművé válik. Az utóbbi években az orvostudomány számos olyan felfedezést tett, amely megkérdőjelezi az agy és az idegrendszer működéséről alkotott eddigi elképzeléseinket. Úgy tűnik, az agy valószínűleg csak egy összekötő kapocs a fizikai világ és a "plusz dimenzióval" rendelkező tudat között.

Az élet célja a fejlődés, a fejlődés un. "karmikus" feladatokon keresztül valósul meg. Azt, hogy milyen emberekkel kerülünk kapcsolatba életünk (életeink) során, a teljesítendő karmikus feladatoktól függ. Egy, általában velünk szorosabb kapcsolatban levő személy "adja fel" a karmikus feladatot, amelyet meg kell oldanunk. Rendszerint ez nem sikerül rögtön, azaz un. "karmikus adóssággá" válik, így az életben ezzel a feladattal ezernyi megnyilatkozási formában többször szembe kerülünk, amíg azt meg nem oldjuk. A karmikus adósság szinte sugárzik a személyiségünkből, pontosabban a karmikus feladat megnyilatkozási formáira adott hibás válaszaink képezik személyiségünk negatív vonásait. A hibás válaszoktól szenvedünk, a helyesnek vélteket pedig fejlődésünk eredményeként tartjuk számon.
A tudat egy építmény, amely egyre nagyobb, egyre bonyolultabb lesz, és amelynek mindenhol stimmelnie, szorosan kapcsolódnia kell, hiszen ez a struktúra jelenti az "energiát", amit a tudat hordoz.

A három térdimenziós világunkat a lineáris idő jellemzi. Ha a fizikai síkról átlépünk az asztrálsíkra, vagy az okozati síkra (akár pl. meditáció, akár auralátás közben), a lineáris időt a Nagyidő váltja fel. A rejtett tudattartalmak ez esetben pl. az előző életeink emlék(kép)ei. A különböző téridő-struktúrák tehát egymás mellett léteznek. Ezek közül csak egy az, amelyet mi érzékelünk, és amit a mai fizika sugallatának engedelmeskedve abszolútnak tételezünk fel: ez a háromdimenziós tér + lineáris idő (x1, x2, x3, tlin). ...

Asztráltest II.

A középkori alkímistáktól eredő "asztrál" elnevezés "csillagot" jelent, jelezni akarván vele az asztráltest fénylő kinézetét. Az asztráltest a fizikai test határain túlterjedő részét rendszerint "aurá"-nak nevezik.

Ha valaki asztrálisan néz az órára, látja az elejét és külön-külön az összes kereket. Egy csukott könyvre nézve annak minden oldalát látja, nem az összes előtte vagy mögötte lévő oldalakon keresztül, hanem egyenesen lenézve rá, mintha csak ezt az egy oldalt kellene látnia.

Röviden, az asztráltest egy olyan test, amely a tisztánlátó előtt a fizikai testhez hasonlít, melyet felvillanó színekhez hasonló aura vesz körül, továbbá, amely a fizikai anyagnál finomabb anyagi fokozatokból áll, amelyben az érzések, a szenvedélyek, a vágyak és indulatok vannak kifejeződve és amely híd vagy közvetítő gyanánt működik a fizikai agy és az értelem közötti átvitelnél, mely utóbbi egy még ennél is magasabb testben működik - a mentális testben. Egyrészt míg minden embernek megvan az asztrálteste és használja is azt, másrészt aránylag kevesen tudnak létezéséről vagy képesek ellenőrizni működését és benne teljes tudatossággal működni. A legtöbb embernél alig más, mint kezdetleges asztrálanyag-tömeg, melynek mozgása és működése alig áll magának az embernek - az Egónak a felügyelete alatt. Másrészt viszont az asztráltest jól kifejlődött és teljesen szervezett vertikulum, melynek megvan a saját élete és amely tulajdonosának sok és hasznos erővel szolgál. A fizikai test alvása alatt a fejletlen ember az ő aránylag kezdetleges asztráltestében álomszerű, határozatlan életet él és amikor fizikai testében újra felébred, egyáltalán nem vagy csak alig emlékszik áloméletére. A fejlett embernél ellenben, mialatt a fizikai test álomba merül, az asztráltestben tevékeny és hasznos, és ennek emlékezetét bizonyos körülmények között át lehet hozni a fizikai agyba. Az ilyen ember élete megszűnik az öntudatnappalok és feledéséjjelek sorozata lenni, ehelyett élete a megszakítatlan öntudatosság folytonos életévé lesz, amely váltakozva a fizikai és asztrál világokban vagy síkokban folyik le. A legelső dolgok egyike amit az ember az asztráltestében megtanul, a benne való utazgatás, mivel az asztráltest nagy sebességgel képes mozogni és az alvó fizikai testtől nagy távolságokra eljutni. Ezen jelenség nagyon sok ún. "okkult" jelenségre vet fényt, mint amilyenek a sokféle kísérlet, a fizikailag sohasem látott helyek ismerete, stb.

Az asztráltest szerkezetének, természetének, lehetőségeinek és határainak világos megértése lényeges annak az életnek a megértéséhez, melybe az emberek fizikai haláluk után belépnek. A számtalan sok vallás hívői által hitt sokféle "mennyország""pokol", és purgatóriumi lét mind-mind természetszerűleg megtalálja a maga helyét és érthetővé válik amint megértettük az asztráltest és az asztrálvilág természetét. Az ember asztráltestének tanulmányozása ilyenképpen messzire elvisz bennünket és a pusztán csak a fizikai világra és fizikai érzékekre alapozott életfelfogásunkat rendkívül kibővítjük. Amint előbbre jutunk, látni fogjuk, hogy a fizikai érzékek bármily felbecsülhetetlenek legyenek is, egyáltalán nem jelentik határát annak, amire az embert az ő testei azokra a világokra vonatkozóan, amelyekben él, megtanítani képesek. Az asztrál-képességeknek cselekvő tevékenységre való felébresztése egy új világot tár fel a régin belül és amikor az ember képessé válik helyesen olvasni annak jelentőségeit, a saját életére és az egész természetre nézve olyan kiterjedt felfogásra tesz szert, amely feltárja az emberben rejtve levő majdnem korlátlan lehetőségeket. Ebből előbb vagy utóbb azonban elkerülhetetlenül megszületik az ösztönzés, majd később az ellenállhatatlan elhatározás, hogy uralja ezeket a világokat és önmagát is, hogy közelebb emelkedjék az ő földi rendeltetéséhez és értelmes együttműködővé váljék azzal, amit találóan a fejlődésben levő Legfelsőbb Akaratnak neveztek el. ...

Delfin

"Találkozni a delfinekkel, különleges élmény. Ahogy látod a hatalmas állatokat kecsesen felugrani, majd elmerülni a hullámzó, végtelen kék vízben. Ahogy nézed őket, a felfokozott öröm és felszabadultság érzése tölt el és úgy érzed, te is szabad vagy"...

A delfin a fogascetek közé tartozó egyes vízi emlősállatok összefoglaló neve. Az ősi időkben, mi emberek az érzékelésnek és a kommunikációnak a maitól egészen eltérő formáját alkalmaztuk, amely nem az elmén, hanem a szívben rejlő szakrális téren keresztül történt. Fennmaradtak a földön olyan bennszülött törzsek, akik nem veszítették el ezt az ősi képességüket. Ma is kapcsolatban vannak az ősi tudathálóval, amit „Álomidőnek” neveznek. Amikor a szívük szakrális terében léteznek, akkor rá vannak hangolódva mind az emberiség kollektív tudatára, mind az univerzális tudatra. Ugyanígy a bolygónk magasan fejlett fénylényeinek, a Delfineknek is fennmaradt e képességük. Az "Álomidőben" képesek közvetlenül kommunikálni velünk, emberekkel. A Delfin, mint lény, azt a minőséget képviseli, ami felé mi emberek tartunk. Az emberiség földi fejlődésének a rezgésmintáit hordozzák. Nekünk is megadatott az a képesség, hogy olyanná váljunk, mint ők. A Delfinek magasan fejlett fénylények, akik a teljes agykapacitásukat használják, egyszerre mindkét agyféltekéjüket. Testükkel és szellemükkel egyaránt rá vannak hangolva a napra, holdra, csillagokra, az Istenre/Istennőre, fajuk kollektív tudatára. Ezzel szemben az átlagember csak az egyik agyféltekéjét működteti és az agykapacitásának 5-10 százalékát használja. Az emberiség földi fejlődésének is az a végcélja, hogy olyanná váljunk, mint a Delfinek, a teljes agykapacitásunkat használjuk. Két alapvető feladatunk van, hogy ezt elérjük: fejlesszük magunkat szellemileg, és állítsuk helyre agyunk és testünk idegi-elektromos hálózatát.

Közvetítőik szerint a cetféléknek az a feladata – mint mindig a világtörténelem során – hogy előkészítsék a terepet és az emberiséget a következő evolúciós lépés megtételére. Ezt a munkát folyamatos frekvencia áthangolások útján végzik, fenntartva és kiterjesztve az Új Föld éteri burkát képező Krisztus-hálót. (Lásd: Czeizel B. - Greskó A., D. Melchizedek, K. Jensen munkáit.) A bolygó meridiánrendszerén végzett gyógyító munkájuk közvetve felemelő hatással van az emberiség egészére. Az emberiség földi fejlődésének a rezgésmintáit hordozzák. A Delfinek a teljes agykapacitásukat használják. Aki megfigyeli a Delfinek mozgását a vízben, az láthatja, hogy gerincük egyenes, idegi reakcióidejük azonnali, spontán összhangban élnek önmagukkal és a környezetükkel. Testük rugalmasan reagál minden helyzetre és szükségletre. Amikor megmozdítják az uszonyaikat, akkor a mozdulatok, idegrendszerük vezérletével, finom hullámokban végigfutnak a testükön anélkül, hogy görcsökbe, vagy izomfeszültségekbe ütköznének. Az idegrendszer- és a vázizomzat gyógyító munka létfontosságú minden ember számára, aki fejlődni szeretne, alkalmazkodva a Föld megemelkedő rezgésszintjéhez. Nagyon fontos olyan módszereket megtanulnunk, amivel megtanítjuk a testünket, hogyan engedje el a feszültségeket, a káros energiákat, megbetegítő rögzüléseket, ezáltal meggyógyítva önmagunkat, az életünket. A delfinek, csodálatos lények. A delfin tudományos kutatások nem adtak választ arra, hogy mire használják a delfinek az agyukat, ami az élővilág legösszetettebb agya. ...

2011. december 2., péntek

Nikola Tesla, elektromos világunk alkotója

Nemrégiben élt egy ember, aki tudásával jóval meghaladta korának minden értelemben vett szakaszát. Olyan ismeretei voltak az elektromosságot és a mágnesességet illetően, amelyet a mai napig nem tudott felülmúlni senki. Nem tudjuk tudását honnan szerezte, de művei alátámasztják azt a tényt, hogy briliáns elméje volt társadalmunknak. Munkásságát ma már könnyen megértjük, mai napig hasznosítjuk, de forrását és annak időszerűségét, mai napig homály fedi. Nem csoda hogy a mai rendszer nem hordozza tenyerén ezt a nagyszerű feltalálót, mert munkássága a bárki számára elérhető, ingyen energia használatát kínálja, és ez a gazdasági alapokra épülő rendszerünknek nem lenne kamatozó. Az, hogy ezen tudás ismerete, átadása az egész emberiség javára válna, sajnos manapság nem divatos gondolkodásmód, ezért, bár eltüntetni nem tudják, de amennyire lehetséges, a róla szóló információt visszatartják, homályba burkolják. Nos, ki is ez a személy?

Nikola Tesla (Smiljan, születésekor Magyar Királyság, ma Horvátország, 1856. július 10. - New York, 1943. január 7.) fizikus, feltaláló és villamosmérnök. Életében 146 szabadalmat (ebből 112-t az USA-ban) jegyeztek be a neve alatt. Róla nevezték el a mágneses indukció SI-mértékegységét (lásd: tesla). A világ egyik legjelentősebb és leghíresebb feltalálója, tevékenységét elsősorban az elektromosság és mágnesesség területén fejtette ki.

Nevét a világ elsősorban 1895-ben, a Niagara vízerőmű megalkotásával ismerte meg. Az erőmű átadásán személyesen meg sem jelent, mert tudta hogy nem merülhet fel semmilyen probléma, figyelmét és idejét már egy másik találmányára irányította. A váltóáram használata az iparban ekkortól indult útjára. A vízerőműből származó energia eljuttatása messzi távolságokba, egyedülálló teljesítménynek számított. Ez a siker jelentős szerepet játszott abban, hogy a Westinghouse nyerte meg az első Niagara erőműre kiírt pályázatot, amely Tesla szabadalmai alapján készült el és az ő nevét viselte. Az erőmű 1896-tól látta el Buffalo-t árammal. A váltóáramú motor talányának a megfejtése, két váltóáram használata, ami egy fázissal van eltolva egymáshoz képest. Ezzel megalkotta a többfázisú váltóáramú energia továbbító rendszer alapját. Ez a villamos alapelv volt, ami mozgásba hozta XX. századot.
Tesla az egyik legelfeledettebb fizikusok egyike. Talán ma már nem is tudják az emberek, milyen mértékben gazdagította tevékenységével a fizikai ismereteket. Népszerűtlenségét mutatja az a tény is, hogy a Simonyi Károly: A fizika kultúrtörténete című mű még említést sem tesz Tesláról. ...


Ron Paul: "Mi lenne, ha..."

Akár egyik blog olvasónk is lehetne, nem valószínű hogy az, de tevékenykedése mindenképpen figyelemreméltó számunkra.

Ronald Earnest Paul (Pittsburgh,      Pennsylvania, 1935. 08. 20.), az Egyesült Államok képviselőházának tagja Texas állam 14. választókerületének képviselőjeként. Texasi libertariánus orvos, politikus. Paul három ízben is részt vett az elnökválasztási küzdelemben. Az 1988-as választáson a Libertáriánus Párt jelöltje volt, 2008-ban pedig sikertelenül pályázott a republikánus elnökjelöltségre. 2011. május 13-án bejelentette, hogy a 2012-es elnökválasztáson is megpályázza a republikánus elnökjelöltséget. A következő elnökválasztáson ismét harcba száll a republikánus jelöltségért. A Tea Party mozgalom névadója ellenzi az Amerikai Egyesült Államok katonai szerepvállalását, visszaállítaná a dollár aranyfedezetét és megszüntetné a szövetségi jegybankot (FED).

"Vissza akarjuk kapni szabadságunkat!" - hirdette meg programját. "Mi lenne ha..." beszéde kiveri az ellenzék biztosítékait, és megpróbálják a süllyesztőbe rakni, de ha a hírek igazak, az emberek szavazatai alapján az elnökválasztás-jelölt vitákban óriási fölénnyel, 60%-al vezet, míg a többiek 15-20%-on állnak. Sokan Amerika utolsó reménysugarának tartják, de mivel teljesen szembe ment az szabadkőműves elittel, a bankár irányítókkal, nem biztos, hogy el is jut a céljáig... Olyan dolgokat mond ki beszédében, amit ezidáig még soha senki. Mindent feltár, amit eddig "bemosott" a hivatalos politika az összeesküvés elméletek kategóriájába. Célja a Status Quo felszámolása, felhívni az emberek figyelmét, hogy a bebetonozott két oldal mögött ugyanazok az érdekcsoportok állnak.

Kívánjuk neki, hogy elérje céljait, és felnyissa az emberek tudatát, hogy a változás szükséges, és ennek elindítója a legmegfelelőbb helyen tartózkodik jelen pillanatban. Amennyiben személyét nem sikerül elhalványítani, példáját követve meghozhatja a várt változást egy élhető, boldogabb jövő felé.


Ron Paul: "Mi lenne, ha..." (3:19)

2011. november 27., vasárnap

Valóság, vagy mesék világa?

Érdekes számomra, hogy híres őseink cselekedeteit a mai korban szinte csak legendák és mondák említik, melyek eredetét már talán nem is országunkhoz tartozó területeken őrzik. Egy olyan pogánynak nevezett népről beszélünk, akiknek múltjában szakrális tárgyak, személyek irányítják elveiket, eszméjüket, mágusok és táltosok segítségével élik életüket mindaddig, amíg a kereszténység mint vallás felvétele, alapjaiban átrendezte e nép társadalmát, gondolkodását. Ha ezen személyek cselekedetei csak a legendák mondaköréhez tartoznának, főként mesék szereplői lehetnének, de ezzel ellentétben, dokumentált történelmünk olyan alakjainak nevét is feljegyezték, akik hírét az egész akkori világ ismerte. Ennyire jók lennének a meséink, hogy valóság alapjuk nélkül fent maradtak volna?

A történelmet a győztesek írják, elferdítve a valóságot, a hatalmon lévő elit saját eszméit próbálja érvényesíteni. Ha a mondákban történt eseményeket nem meseként tárnák elénk, szereplőit nem negatív személyként tüntetnék fel történelmünk átírására lenne szükség, és megfosztaná minden javától a jelen uralkodó hatalmat, de vezetőinknek nem ez a céljuk. Attila nevétől az egész római birodalom megremegett, Árpád házi királyaink korában az országot és népét a Szent Korona védte, vallási nézeteink a természetből fakadtak, isteni erőit abból származtatták, hosszú időkön keresztül vándorló népként, minden szükségletünket a természet biztosította. Azt kívántuk ellenségeinknek, amit ők kívántak nekünk. Ezzel az egyensúlyt fent tartva, nemzetünk fejlődhetett, virágozhatott. Nem tudom elhinni, hogy Attila és serege a kereszténységtől való félelme miatt állt meg Róma kapuinál. Inkább az előbb említett irányelv vezérelte döntésekor, és mivel a pápa kérte a hunok vezérét, hogy hagyja Rómát békességben és feltételeivel egyensúlyt teremtett a két nemzet között, Attila így is tett.

Megemlítendő a hunok harci taktikája is, amit egyes történészek hajlamosak elferdítve megemlíteni, a lovas íjászok hátrafelé nyilazásával kapcsolatban. Szerintük menekülést színlelve, alattomosan lenyilazták ellenfeleiket, de ennek a technikának van egy másik magyarázata is, ami nem olyan közismert az emberek tudatában. Ha nem követtek minket, akkor mi is életben hagyunk benneteket, de ha utánunk jöttök, meghaltok. Nem kívánunk nektek mást, mint amit ti nekünk. Nem volt olyan, hogy a népet vezető egyén akarata a nép akaratával ne egyezzen. Királyaink cselekedetei nem saját érdeki alapon születtek, hanem a nép érdekeit szolgálták. Minél régebbre tekintünk vissza, szellemi fejlődésünk annál előbbre való volt a technikai fejlődésnek, mert lássuk be, manapság csupa olyan dologgal vesszük körbe magunkat, ami nem szellemi életünk fejlődését segítik, inkább elterelik arról a figyelmet. A jelen hatalmon lévő irányító szervek akkor még hisznek a mesékben, és ezért próbálják a múlt homályába burkolni őseink létezését és cselekedetét? Mi pedig őket szolgáljuk!? Pedig akár hősként is fent maradhatnának emlékezetünkben, ha elénk tárnák az igazságot, de abból a jelenben nem profitálhatnának, és ez elképzelhetetlen számukra. Az idő teltével egyre több régészeti lelet bukkanhat fel, legendák kerülhetnek napvilágra, amelyek bekerülve a köztudatba, az embereket ébredésre késztetik. Egyre nehezebb minden szálat elsimítani, egyre több titokra derül fény, melyek előbb vagy utóbb felkeltik a többség figyelmét és ha a magyarázat logikusnak és hitelesnek bizonyul, a jelenlegi állapot fenntarthatatlanná válik. Sajnálatos tény, hogy korszakunk vezetőinek nem a tudás átadása, hanem annak elhallgatása lett elsődleges feladatuk.

Téli napforduló

Egyik legfontosabb ünnepünk felé közeledve, a karácsony előtt pár nappal (hát persze, hogy 3), egy másik fontos esemény is közeleg. A téli napforduló. Pontos dátuma kis hazánkban, 2011-ben: 2011.12.22, 06:31:08 téli időszámítás szerint. Ez az év legrövidebb napja. A legtöbb ősi vallás egyik legfontosabb ünnepe, a Nap "visszatérése". Karácsony szent napján pedig, 2011.12.24 19:08:28-kor, újhold.

A mai világ hétköznapi embere, nem érzi ennek a napnak a jelentőségét, mert az ünnep hagyománya jóval messzebbre és mélyebbre nyúlik vissza, mint ameddig általában manapság visszatekintünk, és az uralkodó rendszer is ezen hagyomány elhomályosításán dolgozik.

A napforduló csillagászati kifejezés, mellyel a Napnak a Föld egyenlítőjéhez való helyzetét fejezzük ki. Az évnek olyan két pillanata ez, amikor a Nap északi pozíciója a Baktérítőn, a délin pedig a Ráktérítőn a legmagasabb. Ezen alkalomkor ez az éjszaka a leghosszabb. Azonban a téli és a nyári napforduló ellentétes a Föld déli és északi felén. A déli féltekén, ez a nap a nyár közepe. A Föld forgástengelyének a ferdesége miatt a két időpont delelési magassága közt eltérés mutatkozik. Más szóval, ez az a pillanat, mikor a Föld forgástengelye a legnagyobb szögben hajlik el a Nap sugaraitól. Egyik érdekessége, hogy ilyenkor az Északi-sarkon a Nap nem kel fel, hanem 23 fokkal a horizont alatt kering. Magyarországról nézve ilyenkor a Nap 19 fok magasan delel, és csak 8 órán keresztül tartózkodik a horizont felett. Az északi sarkkörön ezen az egyetlen napon a Nap nem kel fel, míg a déli sarkkörön nem nyugszik le, mert a Nap középpontja épp a déli horizonton tartózkodik. A téli napforduló az északi féltekén a csillagászati tél kezdetét jelenti, és az ősi kultúrák szinte mind említést tesznek róla. A saját ősi kultúránk ezen esemény megfigyelését a Pilishez kötik. Amennyiben jól tudjuk, az egyiptomi piramisok az Oziriszt megszemélyesítő, Orion csillagkép mintájára épültek. Az Orion a magyar mitológiában Nimróddal azonos. Feltételezések szerint a csillagkép pontos mása a Pilisben megtalálható, csillagait a hegyek rajzolják ki. A középső három csillag az Árpád-vár, a Rám-hegy, és a Magas-hegy. Az elrendezés is azonos, a leghalványabb csillagot a legkisebb piramis jelzi, a legerősebbet a legnagyobb. A csillagkép további négy pontjának mindegyikénél pálos kolostor romok találhatóak. Maga a pilis szó őseink nyelvében a fejtetőt jelentette. Itt található az emberi test korona-csakrája, amin keresztül a teremtő energia áramlik. Szimbolikusan tekintve lehet ez a hely a Föld és az Ég közötti kontaktus helyszíne. Az Árpád-házi királyok idején Pilis a legféltettebb birtok volt. Régi térképeinken a Pilis körvonala a Visegrádi-hegységgel együtt egy hatalmas szívet formáz, melynek középpontja Dobogókő. Árpád korában ezt a területet "Insula Pilis", azaz Pilis-sziget néven ismerték. Bizonyíthatóan már a szkíta kortól lakott terület volt. Árpád kori szakralitását, oklevelek hitelesítik és mindvégig királyi központként működött. A dalai láma hazánkba érkezése után első útja is a Pilisbe vezet. A hely ősiségére utal, hogy a Pilisben található Pilisszántó mellett elfekvő Ziribár-hegy, amely fölött a téli napfordulókor a legenda szerint "a felkelő nap első sugara, a Pilis egyik fontos pontjára esik. Akinek megadatott, az láthatja Boldog Özséb szellemi fénykardjának éteri csillogását." A sumerológusok szerint a ziribár szó hegyszorost, ébredő fényt, újjászületést jelent. Esztergomban élt Boldog Özséb is, aki a Pálos rend alapító tagja. A hagyomány szerint Özsébnek egyszer imádkozás (meditáció) közben a következő látomása volt: "lelke kirepült testéből, elhagyta azt, és a felhők magasságában elkezdett körözni, felülről látta az ősi királyi központot, és miközben sólyommadárként rótta az égi köröket, látta, hogy a Pilis rejtett zugaiban, az erdők és barlangok mélyén, kis lobogó lángok égnek. Csodálkozik, hogy a kis lángok beborítják az egész Pilis területét, mintha apró virágok lennének. Aztán ezek az apró lángok elkezdenek egymás felé közelíteni. Egyesülnek, majd azt látja Özséb, hogy a Pilis kellős közepén, egy hatalmas tűzgömb jelenik meg, ami szétterülve az egész területet beborítja, és mindent ami a felszínen van, elpusztít." Ezután Özsébet már csak a rend megalapítása foglalkoztatta, lemondott kanonoki címéről, és hat társával (táltosokkal) a Pilisbe elvonult. 1250-ben, egy "soha el nem apadó forrás" közelében lerakták a Szent Kereszt templomának az alapját. 1263-tól lehetett hivatalosan a pálosoké az egyetlen, középkori magyar alapítású, monasztikus szerzetesrend. A rend az ősi táltos hagyományokat hivatott megőrizni. ...

2011. november 26., szombat

Színek

A színek nem léteznek a valóságban!

A szín egy érzet, amely az agy reakciója a fényre.

Valamennyi színes felület színe úgy jön létre, hogy a rávetődő napfény, vagy mesterséges fény összetevő színeiből bizonyos színű fénysugarakat a felület visszaveri, a többit elnyeli. A visszaverődő fénysugarak adják a felületek színét. A visszaverés és elnyelés minden színes anyagra és felületre jellemző. Az elnyelési és visszaverődési arány adja meg a felületek színét. Ebből következik, hogy a színes felület színingert keltő hatása, illetve színe a ráeső fény színképi összetételétől függ. A tárgyaknak nincs saját színük. Amikor egy sárga banánt látunk, az nem azt jelenti hogy a banánnak sárga a színe. Csak mi látjuk ilyennek, mert az agyunk így fogja fel őket. Amit egy tárgy pigmentjeként vélünk látni, az tulajdonképpen a tárgyról visszaverődő szín. Amikor a napfény egy sugara eléri a banánt, a gyümölcs a sárga kivételével a spektrum összes többi sugarát elnyeli. Mivel a sárga sugarat veri vissza a banán, ez az a szín, ami a szemünkben is visszaverődik. Különös, hogy pont azt a színt társítjuk a gyümölcsnek, amit visszautasít.

Mint azt tudjuk a látás mechanizmusában a szem által felvett információt az agy alakítja át. Azt, hogy valójában mit is látunk, nagy szerepe van a tapasztalatoknak, az emlékeknek. Az agy képes arra, hogy hiányos képekből érthető információt formáljon. Ebből adódóan be is lehet csapni.

A színt három fogalom jellemzi:
...

2011. november 25., péntek

A harmadik szem aktivizálása

Amikor fizikai testet öltünk, azaz megszületünk, a 3D-s fizikai valóság részévé válunk. Kisbabaként még nem tudunk vigyázni magunkra megfelelően, érzékszerveink folyamatosan fejlődnek, és valamelyest kiszolgáltatottak vagyunk a minket körülvevő világnak. Ez lehet számunkra is új, mert eddig csak fénylényként, más dimenzióban tartózkodtunk, de a születéssel megkezdődik életünk kihívása. Elengedve az egyén létezését, egy tér-idő alkotta világba csöppenünk, melynek fizikai valósága látszatra korlátok közé kényszerít, de amint visszatérünk az én tudathoz, és elsajátítva mind a test és a szellem együttműködését, megértjük, hogy fizikai létünk csak másodlagos, mert egy magasabb frekvenciájú energia irányítja, ezen korlátok semmissé válnak. Kisgyermekként még nincs tudatunkban, hogy testünk nagyon fontos, ezért nem is vigyázunk rá annyira. A szemünkön keresztül érkező információ, akár egy elemlámpa fénye, középre fókuszál, és a látómező szélén, egyre halványabban világít minden irányba, azaz figyelmen kívül hagyunk rengeteg információt. Agyunk dönti el a beérkező információ fontosságát, elsőbbségét. Harmadik szemünk nem ismeri a tér fogalmát, ezért az nem is szab határt neki. Talán láthatunk vele úgy is, mint a fizikai szemünkkel, rezgések, hullámok formájában megtörik az anyagon a hullám, így felismerhetjük a környezetünket alkotta dolgokat. Nem kell az anyagot magát látnunk, elég érzékelnünk a tér változását, amely egyből formát ölt, és már az anyagi világból ismert tárgyhoz társítva, emlékként elraktározhatjuk tudatunkban. Ugyanazt látjuk, csak most alkotó elemeiként, nem pedig anyagként. De egy olyan dimenzióban, ahol nincs tér-idő, nincs anyag, inkább olyan érzékszervekre van szükség, amelyek a fényt nem színként, hanem tiszta energiaként érzékelik, így keltve sokkal biztosabb érzéseket bennünk, elraktározva tudatunkban, a megfelelő helyzetben felelevenítve helyes döntést hozhassunk. Az egónk velünk születik, mert a fizikai valóság, remek terepet teremt fejlődésének. Ha életünk folyamán egyensúlyban tudjuk tartani tudatunkkal, nem a fizikai világban vesszük hasznát, hanem a szellemi valóságunkban hozza meg gyümölcsét, miáltal a szeretettel, boldog világot alkothatunk. Mivel még nincs elfogadva az a tény, hogy létezik más érzékszervünk is a köztudatban ismerteken kívül, és ha esetleg olyasmit érzékelünk ami nem megszokott, könnyedén elfeledkezünk róla, és nem gyűjtjük a vele kapcsolatos élményeket, érzelmek formájában, ezért minden alkalommal valami új, furcsa élménynek minősítjük. Mivel nem olyan csatornán érkezik be az információ, ami fizikai létünkben elfogadott, az agyunk ezeket az ingereket nem a megfelelő tudat csoporthoz társítja. Mivel agyunkat is a születésünk alkotja, fizikai testünk, életünk egyik legfontosabb részévé válik, de a nem térhez és időhöz kötött élményeink észleléséhez nincs rá szükségünk, mert azokat más, feledésbe merült érzékszerveinkkel azonosítjuk, raktározzuk. Próbáljuk nyugodt testhelyzetben, fizikai szemünket becsukva érzékelni a minket körülvevő környezetet, nem az emlékeinkből merítve látni az anyagot, hanem a fizikai valóságot alkotó energiák felismerésével, megérzésével a tényleges valóságot "meglátni", érzékelni. Próbáljunk olyan energiákat kibocsájtani magunkból, amelyek visszaverődéséből érezzük, hogy megtörik a tér, az energia hullámok rezgéseinek frekvenciái megváltoznak, ezáltal biztosak lehetünk, hogy valami elhelyezkedik a térben, tudva azt is, hogy mozog e valamilyen irányban. A róla visszaverődött hullámok körberajzolják alakját, amitől az agyunk már ismerős képként, egy anyagi tárgyhoz kapcsolja, felismerve annak alakját, helyzetét. Amíg fizikai szemünk, csak bizonyos hullámhosszú fényt képes érzékelni, a harmadik szemünk az ezen tartományon kívül eső, fizikailag nem látható információt képes fogadni, és megfelelően értelmezni. Amíg agyunk a fizikai információk feldolgozására szolgál, a harmadik szemünk a fizikai valóságon túl létező dolgokat hivatott értelmezni. Érezni kell, nem emlékezni és társítani. Próbáljunk belelátni az anyagba, tudatosítsuk magunkban, hogy az anyagot energiák alkotják, próbáljuk meg ezen energiák frekvenciáit érzékelni. Számos élőlény a tájékozódáshoz, élelemszerzéshez olyan érzékszerveket használ a szemén, fülén, szaglásán kívül, melyek nem engedik, hogy elvétsék az irányt vagy a távolságot, megtévesszék, mert a lét fent tartásukhoz elengedhetetlen a pontos tájolás. De lévén állatokról beszélünk, nem kell megküzdeniük az egójukkal, nem ismerik a gonosz fogalmát, ösztönösen cselekednek a természet törvényei szerint, tökéletesre fejlődött érzékszervek segítik létezésüket. Bennünk is megvannak ezek a képességek, de csak úgy aktiválhatjuk őket, ha a természet egyensúlyát keressük, az Univerzum törvényeit betartva, inkább több, mint kevesebb sikerrel. Olvastam egyszer egy sakk mesterről, aki vak szimultán, azaz bekötött szemmel, egyszerre több táblán játszott, és mindegyiket megnyerte. Megkérdezték tőle, hogyan képes erre? A mester azt válaszolta, erővonalakat lát a bábuk helyett. Minden bábúhoz, más-más energia vonalat társít a saját tudatában, a játék szabályai által előírt feltételeknek megfelelően. A vonalak mozgásának az irányait is a bábuk táblán való mozgásának megfelelően társítja, és mikor meghúzza az egyik bábúnak megfelelő erő vonalat, az mivel kapcsolódik a többihez, látja miként rendeződik át az erő viszony a táblán, ezáltal belekényszerítve az ellenfelét az adott lépésbe. Bámulatos tehetség és tanulható, fejleszthető.


Engedjük, hogy tudatunk ne álljon meg az anyag fogalmakor ennél a megszokott információnál, elemeire bontva, egészen az alkotó energiáira visszamenőleg érezzük. Talán mikor már nem látjuk, hanem érezzük az anyagot, megkülönböztethetjük a minket körül vevő tárgyak energiáit, így egy újfajta érzékszervünket fejlesztve, tehetünk egy lépést a tudatosabb világunk felé. És minél tudatosabban élünk, annál könnyebben hozzuk létre az egyensúlyi állapotot a jó és a rossz között. Mert mint tudjuk, létező fogalmak, de miként a dualitás kiegyenlítődik, a két fogalom megszűnik létezni, és talán boldogabb világot eredményezhet.

Rólunk

Ha talán valami olyat vársz, amit te magad sem tudsz megmagyarázni, hiszed, hogy eljöhet a változás, de kevés a tény, amire alapozhatsz? A sok kérdésre, válaszok helyett, újabb kérdéseket kapsz? Hidd el, nem vagy egyedül! Gondolkodj velünk olyan témákban, amelyek tágítják tudatod! Szeretettel várunk!

Könyv ajánló

  • Drunvalo Melchizedek - Az élet virágának ősi titka I-II
  • Balogh Béla - A végső valóság
  • Balogh Béla - A tudatalatti tízparancsolata
  • Zecharia Sitchin - A tizenkettedik bolygó
  • Zecharia Sitchin - Az Istenek városai
  • Zecharia Sitchin - Dimenziókapu
  • David R. Hawkins - Erő vs. erő
  • David R. Hawkins - A valódi ÉN hatalma
  • A hetedik pecsét feltörése

Népszerű bejegyzések